Van egy jó és egy rossz hírünk. A jó az, hogy igenis létezik csodaszer a rák ellen, amely nagyon jelentősen csökkenti a különböző daganatos megbetegedések kialakulásának esélyeit, de azoknak a túlélési esélyeit is szignifikánsan javítja, akik küzdenek e betegségekkel. A rossz hír? Az pedig az, hogy ez nem valamilyen könnyen beszerezhető ősi kínai/magyar/indiai/afrikai/akármilyen csodaszer, nem kézrátételes vagy csodaszámküldős gyógyítás, de még csak nem is a gyógyszergyárak által kifejlesztett új gyógyszer. Ezeket ugyanis kevesebb vagy több pénzért, esetleg némi utánajárással bárki beszerezhetné, a valóban működő csodaszert viszont csak hosszú hónapok, de inkább évek kemény munkájával lehet megszerezni és megtartani, és csak magunk számára.
Meg kell érte dolgozni
A csodaszer ugyanis nem más, mint a testedzés, méghozzá a viszonylag kemény testedzés. Önmagában persze nem újdonság, hogy a sportolás jót tesz az egészségnek. Ha nem lenne elég, hogy például bizonyítottan javítja a közérzetet, de még a kognitív funkciókat is, akkor azért is érdemes rendszeresen intenzíven mozogni, mert éveket adhat hozzá a várható élettartamhoz például a kardiovaszkuláris problémák előfordulásási esélyeinek csökkentésével és még számtalan módon, ezeket a hatásokat az elmúlt évtizedekben tanulmányok és vizsgálatok tömkelege bizonyította.
A daganatos megbetegedések azonban az utóbbi időszakig nem szerepeltek ezeken a listákon. A „rák” a közvélekedésben is kicsit úgy szerepel, mint valamilyen véletlenszerűen lecsapó villám, amely ellen sokat nem lehet tenni: mindenki ismer például történeteket a „nyolcvan évig mezítlábas Symphoniát szívó” ismerősről vagy rokonról, aki makkegészségesen élt százéves koráig, ellentétben a másik rokonnal, ismerőssel, aki viszont soha egy szál cigire rá se nézett, és mégis a tüdőrák vitte el fiatalon. Természetesen ilyen esetek vannak, és lesznek is, amíg a daganatos megbetegedéseket végleg „le nem győzi” a tudomány, ahogy az is igaz, hogy kialakulásuk és lefolyásuk esélyeit számos, részben még mindig fel nem tárt és teljesen meg nem értett faktor befolyásolja.
Mutatós eredmények
Azt persze mindig is lehetett sejteni, hogy általában az egészségesebb életmód és a jó fizikai kondíció segít megelőzni és adott esetben leküzdeni ezeket a betegségeket is, a testedzés azonban az elmúlt évek kutatásainak köszönhetően szépen lassan átkerült a „biztos jót tesz” kategóriából a tudományosan bizonyítottan segít kategóriába.
Egy tavalyi, az ezzel kapcsolatos kutatások eredményeit összefoglaló tanulmány például rögtön ezzel indít:
„A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) jelentése szerint a daganatos megbetegedések 25 százalékát az elhízás és a mozgáshiányos életmód okozza.”
A tanulmány ezután végigveszi azokat a különböző ráktípusokat, amelyek esetében már kutatások bizonyították, hogy előfordulások esélyét csökkenti a rendszeres, megfelelő intenzitású testmozgás. Az emlőrák esetében a kockázat 20 százalékos csökkenését, a vastag- és végbélrák esetében 20-24 százalékos csökkenést mutattak ki a vizsgálatok, de a petefészek, a húgyhólyag, a tüdő vagy éppen a prosztata daganatos megbetegedései esetében is arra mutatnak a vizsgálatok, hogy kimutathatóan kisebb eséllyel alakulnak ki olyan embereknél, akik rendszeresen végeznek testmozgást. Egy másik hasonló áttekintés a fentieken túl például még a nyelőcső, a vese vagy éppen a gyomor esetében is 18-20 százalékkal kisebb kockázatot talált. Mi több, a túlélési esélyei is jelentősen megnőnek azoknak, akik rendszeresen edzik a testüket, különösen akkor, ha ezt a szokásukat terápia ideje alatt is igyekeznek fenntartani.
Az, hogy ez miért is van így, az már kicsit nehezebb kérdés. Természetesen a kutatóknak vannak elképzeléseik. Az eredmények arra mutatnak, hogy a rendszeres testmozgás növeli például a gyulladáscsökkentő fehérjék mennyiségét a szervezetben, segít a megfelelő mértéken tartani az inzulinszintet, segít beállítani az étvágyat szabályozó hormon, a leptin megfelelő szintjét, javítja a szervezet immunválaszát, javítja a szervezetben élő mikrobioták összetételét, illetve elősegíti a daganatok növekedését gátoló miokinnek nevezett fehérjék kiválasztását is.
Önmagában tehát nem akkora szenzáció, hogy a Tel-Avivi Egyetem kutatói egy most közzétett tanulmányukban szintén arra jutottak: a rendszerest testmozgás csökkenti az áttétes rákok kialakulását is. Ennek mértéke azonban elég megdöbbentő:
adataik szerint húsz éves távlatban 73 százalékkal kisebb az áttétes rákok kialakulásának kockázata a rendszeres, megfelelő intenzitású mozgást végző emberek körében, mint a testmozgást nem végzők körében.
A hatást a vizsgálatba bevont, és 20 éven keresztül nyomonkövetett 2734 emberen kívül jóval közvetlenebb módszerekkel is vizsgálható egereken végzett kísérletek is igazolták (bár természetesen ezek eredményei közvetlenül nem alkalmazhatók az emberi szervezetekre).
A Tel-Avivi Egyetem kutatói a daganatos sejtek, illetve környezetük vizsgálata alapján arra jutottak, hogy e hatás elsődleges oka az, hogy a testedzés hatására csökken a tumorsejtek számára rendelkezésre álló glükóz mennyiségét, és egyfajta „metabolikus pajzsot” hoz létre körülöttük, így növekedésük, valamint más szervekbe történő átterjedésük is akadályokba ütközik.
Nincs lazulás!
Ez az eredmény viszont olyan szempontból is fontos, hogy segít azt is meghatározni, pontosan milyen és mennyi mozgásra van szükség ahhoz, hogy jelentősen csökkenteni lehessen a daganatos megbetegedések, valamint az áttétek kialakulásának kockázatait.
A fentebb említett pozitív hatások egy része ugyanis alacsonyabb intenzitású testedzés esetén is jelentkezik, a korábbi kutatások pedig nem mindig tértek ki arra, hogy pontosan milyen rendszeres testmozgást is végeztek a vizsgálatba bevont személyek. Az elmúlt években például nagyon népszerűvé vált az az elmélet, hogy már napi egy könnyebb séta, mondjuk 10 ezer lépés megtétele is jelentősen javíthat egészségi állapotunkon, és sokan hangoztatják azt is, hogy a teljesítőképességünk határait feszegető mozgásformák adott esetben kevesebbet érnek, mint az alacsonyabb intenzitású, ám pontosabban megtervezett és végrehajtott edzésprogramok.
Lehetséges, hogy ez igaz mondjuk, ha a célunk a fogyás, esetleg izomzatunk hosszú távú erősítése, ám nagyon úgy tűnik, hogy a daganatos betegségek megelőzése és leküzdése szempontjából kifejezetten a magasabb intenzitású edzések a megfelelőek. Míg a fentebb már idézett tavalyi összefoglalóban még az szerepelt, hogy a jótékony hatások eléréséhez vagy heti 2,5-5 óra „mérsékelt” fizikai aktivitásra vagy 75-150 perc „erőteljes” fizikai aktivitásra van szükség, a legújabb tanulmányok szerint egyértelműen az intenzív, „erőteljes” testedzés az, ami igazán eredményt hoz.
„Ez azt jelenti, hogy aerob edzés esetén át kell mennie a ’beszédteszten’, azaz hevesen kell lélegeznünk és csak rövid mondatok kimondására szabad képesnek lennünk. Ha beszélgetni tud közben valaki, akkor túl alacsony az intenzitás. Izomerősítő gyakorlatok esetén olyan súlyokkal kell dolgozni, amelyeket csak 6-12 alkalommal vagyunk képesek megemelni. Ha ennél többször, akkor a súly túl kevés”
- foglalja össze Rob Newton, aki az ausztrál Edith Cowan Egyetemen foglalkozik a testedzés és a daganatos betegségek kialakulása és terápiája közti kapcsolatok kutatásával. Aerob edzésnek a kutatók elsősorban az úszást, a kerékpározást, illetve annak, akinek bírják az ízületei, a futást ajánlják, de természetesen az olyan labdajátékok, mint például a tenisz vagy a foci is megfelelhet a célnak, ha megfelelően intenzíven végezzük.
Visszatérve tehát a jó és a rossz hírekre: a tudomány egyre több bizonyítékot gyűjt össze arra vonatkozóan, hogy mind a daganatos betegségek kialakulásának, mind az áttétek megjelenésének esélyeit jelentősen csökkenti, a tartós vagy teljes remisszió (tehát a daganat visszafejlődésének) esélyét pedig növeli, ha valaki rendszeres, intenzív testmozgást végez. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy e pozitív hatások eléréséhez nem elég, ha gyalog ugrik le valaki a boltba, hanem kifejezetten fárasztó és nehéz edzéseket kell hozzá végezni.
