Miközben a legtöbbünknek természetes, hogy hirtelen felszállunk egy repülőgépre és elugrunk a világ másik végébe anélkül, hogy előtte felmérnénk a terepet, az akadállyal küzdőknek korántsem az. Egy felmérés szerint Magyarország igencsak a lista végén kullog ezen a téren, így azonban turisták ezreit veszti el, és ebből következően jelentős a bevétel kiesés is.
Jó előre tervezniük kell
A testi, vagy bármilyen más fogyatékossággal élő személyek előrelátóan tervezik meg a nyaralásukat, hiszen előtte tudniuk kell, milyen helyzettel kell ott majd szembenézniük. Előfordulhat ugyanis, hogy az az ország, ahová utazni akarnak, nincs felkészülve a mobilitási, vagy éppen a látással, hallással összefüggő gondokkal küzdőkre. Ezt a fontos kérdést szem előtt tartva vizsgálta meg az UpCounsel nevű szervezet az egyes európai tagországokat, hogy megtapasztalja és közhírré tegye, mennyire veszik figyelembe a fogyatékkal élő turisták szempontjait.
(A San Francisco-i székhelyű UpCounsel jogi szolgáltatások online piactere - fogalmaz a Wikipedia. Azért hozták létre, hogy a felhasználók – elsősorban vállalkozók és vállalkozások – ügyvédeket találjanak maguknak, bizonyos jogi konfliktusok esetén. Amerikában sokan sikerrel perelnek be egy-egy szolgáltatót, ha kizárja ügyfelei, vendégei köréből a mozgáskorlátozottakat.)
Az UpCounsel elsősorban a kávézókra, kocsmákra, bárokra, éttermekre, vécékre és tömegközlekedésre vonatkozó adatokat gyűjtötte össze, majd összesítette és minősítette a listán szereplő minden adatot. A megfigyelések igen figyelemre méltóak és sokat mondónak bizonyultak.
Elsősorban a tömegközlekedési eszközökön való utazás, valamint a nyilvános vécék, bárok, kávézók és éttermek megközelíthetőségét vizsgálták és eszerint rangsoroltak. Magyarország a 21 uniós ország közül a 19. helyen végzett. A legjobb bizonyítvánnyal az Egyesült Királyság büszkélkedhet, amely a maximális 10-es pontszámból 7,3-at ért el. Különösen magas pontszámot kapott a hozzáférhető nyilvános vécék és a vendéglátó helyek megközelíthetőségét és belső berendezését illetően.
Fontos-e igazán a mozgáskorlátozott vendég?
Magyarország összességében a 19. helyen áll a fogyatékkal élő nyaralók számára leginkább elérhető európai országok listáján, de nem minden tekintetben: a mozgáskorlátozottak számára is elérhető tömegközlekedési eszközöknél jobb pontszámokat értünk el, de a vendéglátó helyeket illetően rosszabb a helyezésünk, a 20. helyen állunk. Nem tudni, vizsgálták-e a külföldi turistabuszok helyzetét: sokszor éppen ezeknél túl magasak a lépcsők és szó sincs akadálymentesítésről.
Az Egyesült Királyság a leginkább hozzáférhető és megközelíthető ország a fogyatékkal élők számára. Egyrészt a nyilvános vécék használatát illetően, ami igen fontos, hiszen a nélkül élvezheti a turista a városnézést az ország egész területén, hogy nem kell aggódnia, amennyiben hirtelen használnia kellene egy toalettet. A vendéglátós és közlekedési akadálymentesítést illetően is jól teljesítettek a britek. Ugyanakkor ott is akad még tennivaló, mivel a fogyatékkal élők éttermi hozzáférése terén csak a 13. helyen állnak.
Általában az figyelhető meg, hogy minél fejlettebb egy jóléti társadalom, annál inkább gondolnak az ilyen szempontokra. Bár ez sem feltétlen igaz, hiszen meglepő módon Lengyelország jobb helyezést ért el, mint Svédország, pedig ott már legalább 40 éve kötelező ezen intézkedések meghozatala. Sőt, e felmérés szerint legalábbis, Portugália is inkább figyel ezekre a szempontokra, mint mondjuk Finnország, ami ugyancsak különös. A lista végén Magyarország, Szlovákia és Románia áll.
Évtizedekig senki nem törődött nálunk igazán az akadálymentesítéssel (olykor még egészségügyi intézményekben sem!) de az unióba való belépés után elvárná az ember, hogy ez ma már természetes legyen. De nem az.
Magas lépcsők, kevés vécé
A legfőbb akadály ma is a szemlélet és az elmaradottság. A metróból nem vezet fel lift a Déli pályaudvar peronjaihoz - igaz, a metróban a mozgólépcsők helyett sem mindenütt működnek liftek.
A vonatlépcsők olyan magasak, hogy egy térdműtétes, kis termetű ember nem képes azokra felkapaszkodni, a villamosok nagy részére képtelen felszállni kerekesszékes – babakocsis is nagyon nehezen - és mindez persze nem a turistáknak gond elsősorban, hanem az itt élő honfitársaknak. Az már csak tetézi a helyzetet, hogy kevés és rossz állapotú a nyilvános, turisták által is használható speciális vécé, főleg a pályaudvarokon.
Budapesten se szeri, se száma az olyan éttermeknek - és szállodáknak! - ahol nincs korlát a lépcsőnél, vagy éppen a toalett a pincében van (a fenti terület értékes, ott helyezik el az asztalokat) és 12 lépcső vezet le a mosdóhoz, mint az egyik legdivatosabb budai bisztróban. Itt már a bejáratnál is három magas lépcsőt kellene megtenni annak, aki kerekes székkel be akarna menni. Amikor – látván, hogy ketten mégis becipeltek ölben egy idősebb hölgyet – ezt szóvá tettem, azt mondták az ott dolgozók, ide nem idősek meg kerekes székesek járnak, ez a hely túl „cool” ahhoz. (Meg persze drága is – bár ezt nem tették hozzá.) Csakhogy ez eleve sértő kizárás és általánosítás, no meg, honnan lehet tudni, jönne-e ilyen vendég, ha be sem tud lépni az üzletbe?
Lehet-e liftet építeni vagy sem?
Érdeklődésemre egy kastélyszállóban azt mondták, hogy liftet nem enged beépíteni a műemlékvédelem, és nincs lehetőség másik bejárat vagy rámpa építésére, mert a ház külső képét nem lehet megváltoztatni. Igen, ez valós indok lehet, csakhogy olyan épületekben sem törődnek ezzel, ahol külön engedély nélkül, kis beruházással nyugodtan ki lehetne alakítani egy rámpát. Bár az is tény, hogy számos műemlék épületben viszont szerencsére található lift, például múzeumokban.
Akkor még arról nem is beszéltünk, hogy az akadálymentesítés nemcsak azokra kellene, hogy vonatkozzon, akik mobilitási gondokkal küzdenek és/vagy kerekesszékesek, hanem azokra is akik, látássérültek vagy éppen siketnémák. Számukra az infokommunikációs egyenlőség megteremtése lenne égető kérdés.
