Emlékszem olyan Budapest-Brno vásárjáratokra, ahol hét órán keresztül ki sem mozdultunk az étkezőkocsiból, újabb és újabb Becherovka-sör kombókat rendelve, nem törődve azzal, hogy hol hagytuk a kis úti cókmókot, és azzal se, hogy mindezt akkor utasellátásnak hívták, szép, romantikus, szocreál kifejezéssel.
Már megint a migránsok
Nos, hol van már az étkezőkocsi, pontosabban, hol volt eddig? Merthogy úgy tűnik, feltámadt, amint arról közleményt adott ki a MÁV. De mielőtt megörvendeztetnénk olvasóinkat e pozitív hír részleteivel, ássunk bele a közelmúltba.
A téli menetrendváltással egy időben a MÁV-Start drasztikusan visszavágja utasellátó üzletágát, ami azt jelenti, hogy a decembertől a nemzetközi vonatoknak is csak a kisebb részén találkozhatunk majd büfé-, illetve hálókocsikkal – olvasom egy öt évvel ezelőtti tudósításban - A vasúttársaság szerint nemzetközi trendről van szó, az utasellátás csak kevés vonalon üzemeltethető nyereséggel, és mindennek a tetejébe még a migránsválság is betett az üzletnek. A szakszervezet viszont nem érti, hogyan lett a pár éve elvileg még jól menő rész pénznyelő. A szegmensben dolgozóknak kirúgás helyett átképzést ajánl a MÁV, de az érdekképviselet továbbra is leépítéstől tart.
Sztrájk? Átképzés?
Az utasellátás megnyirbálása miatt a VDSzSz vasutasszakszervezet akkor sztrájkot is bejelentett, szerintük ugyanis bár a MÁV mást kommunikál, ugyanis az átalakítás szükségképpen dolgozók csoportos leépítésével fog járni. Bárány Balázs, a szakszervezet akkori alelnöke az Indexnek azt mondta, hiába az átképzési javaslat, nem életszerű, hogy a vendéglátós MÁV-alkalmazottak egyszer csak a vasutas szakmába „ejtőernyőzzenek”, és hogy eddig csak két ember fogadta el a felkínált alternatív lehetőséget.
A MÁV viszont ugyanerről azt kommunikálta, az utasellátónál felszolgáló-szakács munkakörben dolgozók fele eleve rendelkezik valamilyen vasutas szakmai végzettséggel (például utaskísérő vagy vezető jegyvizsgáló). A vasúttársaság 11 pontos intézkedési tervvel is segíti az átállást (nyitott pozíciók felajánlása, az ezekhez szükséges átképzés biztosítása, elhelyezkedést segítő programok indítása, keresetkompenzáció stb.) az érintett kollégák számára.
Ezen kívül azt is közölték, hogy a vasutas munkát visszautasító dolgozóknak egyes létesítménygazdálkodással, irodaházi és gyári étterem-üzemeltetéssel foglalkozó cégek már felajánlották a tovább foglalkoztatást.
A beharangozott munkabeszüntetés egyébként nem sikerült túl nagy volumenűre a MÁV tájékoztatása szerint, „kedden délután ötig mindössze 1 (egy) fő lépett sztrájkba a részleg 188 dolgozójából, majd ez a szám már kettőre szökkent.”
Hálókocsik kontra fapadosok
A dolgozók elhelyezkedésénél is érdekesebb kérdés, milyen tényezők vezettek odáig, hogy a MÁV ekkora visszavágásra kényszerült. Bár logikus egy ernyő alatt kezelni a büfé- és halókocsikat, a két szolgáltatás célközönsége sosem volt pont ugyanaz, a hálókocsiknak értelemszerűen a hosszabb, nemzetközi utaknál van értelmük, ételt-italt viszont gyakorlatilag bármelyik pár órás úton el lehet adni az utasoknak.
Pláne Magyarországon, ahol a vonatra szállók többsége – még el sem indult a vonat – máris előszedi a rántotthúsos zsömléket, mindenki kezdi kibontogatni az úti elemózsiát, akár éhes, akár nem. Ez egyfajta magyar szokás, amit külföldiek mindig meglepve tapasztalnak. Amikor a nyolcvanas években először Svájcban jártam, megtapasztaltam, milyen is egy igazi étkezőkocsi. Furcsa módon, a legrövidebb úton is flottul működött, a helybéliek meg tudták fizetni, tiszta volt és nyereséges. Mert ha nem lett volna az, megszüntették volna a szolgáltatást.
A vasúttársaság akkori közleményében kiemelte, hogy a” 2015. évben kezdődött migrációs válság jelentősen visszavetette a szegmens eredményességét, ennek következtében a járatok addigi kihasználtsága erősen visszaesett. valamint, hogy a migrációs válság, majd a nemzetközi terrorveszély az eredményesség alakulására és a járatok kihasználtságára gyakorolt negatív hatást".
Hogy ezt az összefüggést pontosan miből vonták le, azt nem részletezzük most. A dolog annál is inkább furcsa, mert a turizmus éppen azokban az években remekül teljesített Európában. Igaz, közben megjelentek a fapados légi járatok, ami a hálókocsikra mutatkozó igényt is visszavetette, például a Deutsche Bahn is hálókocsikat, de nem a büféket.
Nem csoda, hogy senki nem akart a vonaton enni
Az étkezőkocsik esetében a leépülés nem ismeretlen Magyarországon, fokozatosan szinte kikoptak a hazai IC-kről.
Elég azonban megnézni a MÁV utasellátó által kínált éttermi szolgáltatást, és ár-érték arányban összevetni mondjuk a közeli cseh vagy osztrák vasúttársaság étlapjával, és rögtön világossá válik, hogy miért nem sikeres a magyar utasellátás hosszú vonatutakon sem: a MÁV büfékocsija mellett nyilvánvalóan elszaladtak a gasztrotrendek, ráadásul megdöbbentően drágák az ételek, a szocialista országokhoz képest is – olvashattuk akkor.
De sokan akkor is fenntartották ama rögeszméjüket, hogy megfelelő árazással, költséghatékony működéssel és a trendeket követő menedzsmenttel a magyar vonatokon is életképes lehetne az utasellátás. „De megint az történik, hogy ha valami rosszul működik, akkor azt nem megjavítják, hanem inkább kidobják a kukába úgy, ahogy van”.
Nos, térjünk vissza a mai magyar valóságba: nem dobják ki, sőt örömteli feltámadását éli.
Fedélzeti vendéglátás, bisztró kínálat
Merthogy „Bővülnek a MÁV-START szolgáltatásai a Budapest–Kecskemét–Szeged vasútvonalon… Október elsejével indul a fedélzeti vendéglátás is a járatokon, ahol az Utasellátó teljes bisztró kínálatából választhatnak az utasok.
A könnyebb megjegyezhetőség és az egységes arculat miatt, mostantól minden InterCity Napfény IC néven, a prémium fülkével és bisztrószakasszal felszerelt, emeltszintű szolgáltatást nyújtó első osztályú IC+ kocsival közlekedik, ezzel új, XXI. századi szolgáltatási színvonal mutatkozik be a szegedi vonalon is. A kocsi 1. osztályú termes helyeire és a csendes fülkébe 1. osztályú menet- és helyjegyet kell váltani. A prémium fülke az 1. osztályú menetjegy és az esetlegesen szükséges IC pótjegy mellett 1000 forintos helyjegyváltással vehető igénybe.
A kompakt méretű, de jól felszerelt bisztrószakasz a kocsi végén található, ahol különféle üdítőkkel, alkoholos illetve forró italokkal, illetve egyszerűbb, frissen készített ételekkel, szendvicsekkel, édességekkel, ropogtatni valókkal is várja az utasokat a MÁV-START. A kínálatban újdonság a négyféle ízben kapható, helyben készre sütött lepény, amelyeket már menüajánlatban, szénsavas üdítővel vagy sörrel együtt is árusítanak.”
Ezek szerint mégis megéri ezt bevezetni – pont most, a robbanásszerű alapanyag áremelések idején és akkor, amikor amúgy a vendéglátás a csőd szélén áll…
A közleménnyel kapcsolatban néhány kérdést elküldtem a vállalat illetésekeinek, szerettem volna valakivel interjút készíteni, ehelyett a kommunikációs igazgatóság küldött néhány nap múltán számomra egy meglehetősen személytelen levelet.
Hot dog, főtt virsli, isler
Ezek szerint:
„A korábban üzleti alapon működött fedélzeti vendéglátást kedvezőtlen árképzése és kihasználatlansága miatt szüneteltette a vasúttársaság. 2019-ben született döntés a szolgáltatás megújításáról. 2020-ban megalakult a MÁV-START Utasellátó Igazgatósága azzal a céllal, hogy a fedélzeti vendéglátás a korábbinál nagyobb volumenben és magasabb színvonalon szolgálja az utasok kényelmét, növelje a vasút vonzerejét. A belföldi járatokon a MÁV-START a kizárólagos üzemeltető. A nemzetközi járatok étkezőkocsijait a nemzeti személyszállító vasútvállalat vagy valamelyik - jelenleg a cseh, az osztrák és a román - társvasút, esetleg annak megbízottja üzemelteti. Mivel a szolgáltatás saját üzemeltetésű, így versenytárgyalásra sincs szükség.
Az Utasellátó étel- és italválasztékának különlegességei nemcsak a nemzetközi vonatokon és a balatoni nyári szezonban érhetők el, hanem a legújabb IC+ kocsik bisztró-részében is, számos, menetrendben megjelölt InterCity vonaton. A kínálatban a helyben sütött lepény, a csokiroló vagy a minőségi italok mellett a hot dog, főtt virsli, csomagolt szendvicsek és készételek, de kisebb harapnivalók, mint a sajtos pogácsa, az isler vagy a linzer is megtalálhatók. A prémium osztály utasainak ajándék kávéval vagy teával kedveskedik a vasúttársaság. A bisztrókocsiban készpénzmentesen, bankkártyával vagy SZÉP-kártyával is lehet fizetni.”
Ó, a Balaton
Szemlélvén a kissé retro kínálatot, én kiegészítettem volna néhány mai harapnivalóval, például a mentes étkezést követőkre is gondolni kéne…
Most abba ne menjünk bele, hogy egy 30 éve kapitalista rendszerű gazdaságban miért nem lehetett hosszú ideig egy népszerű szolgáltatást nyereségesen működtetni. No meg, bízzunk benne, hogy nem lesz rövid életű a felbuzdulás.
Találkoztam olyan külföldi turistákkal is, akik igaz, nem IC kocsin, de a Balatonra igyekezve meglepve tapasztalták, hogy nem lehet még egy kólát vagy doboz sört, vagy chipset kapni a vonaton. Azon inkább az újságíró gondolkodott el, hogyan nem lehet ez nyereséges? Olyan sokat kell fizetni az árusítási jogért, hogy az eladó nem tudja olyan drágán adni a sört - egy kis hűtőkocsin tologatva - ami megérje neki?
Szóval akad még itt lehetőség és kitalálni való is bőven. De elég csak hozzá elutazni vonattal néhány szomszédos országba.
