Az ágazat kormányzati vezetése és szócsövei védik a jogszabálymódosítást, no meg a mundér becsületét, miközben a turisztikai szakma képviselői egymás után szólalnak meg, különféle nézőpontokból kritizálva a populárisnak tartott intézkedést. Önnek mi az álláspontja?
Ez a döntés még tovább erodálja az eredetileg tőlünk Nyugatra kitalált célt, miszerint a fáradt munkavállalót nemcsak a hétvégi pihenés illeti meg, hanem néhány napos-hetes rekreációs kikapcsolódás is. A rendszerváltás után ezt igyekezett is meghonosítani a kormányzat, az üdülési csekk, majd a SZÉP Kártya formájában. Ennek mindenki örült: a belföldi turisztikai szolgáltató, a munkaadó (aki kedvező adóval adhatta ezt a pántlikázott pénzt) és a munkavállaló is.
Már volt arra példa, hogy túróra és tejfölre cseréljük a wellness hétvégét.
Bár a lehetségesen adható pénz sosem volt elegendő hosszabb időtartamú minőségi pihenésre, mégiscsak lehetőséget nyújtott arra, hogy az üdülés megfizethetőbb legyen. De fontos volt a turisztikai szolgáltatóknak is, akiket elég sokszor kihúzott a csávából. Ezért is keseredtek el, amikor először hozta meg a rendeleti kormányzás azt a döntést, hogy a nagy élelmiszerláncoknál el lehet költeni étolajra, lisztre, meg egyebekre ezeket a forintokat.
Ilyen élelmiszerárak mellett, akciók ide vagy oda, örülnek a bejelentett változásnak a vásárlók – főleg az alacsony jövedelműek –, mert kisegíti őket a jogszabály-módosítás.
Igen. Most ismét vehetünk löncshúst, kukoricakonzervet, párizsit vagy éppen tőkehalmájat. Ezzel közben kidobhatjuk az ablakon a rekreáció lehetőségét, megfizethetőségét. Hozzátartozik ez a soha nem látott mértékű áfa-bevételek és a kiskereskedelmi forgalom növekedéséről szóló dicshimnuszokhoz. Az, hogy a turizmus a part szélén lett hagyva – no, nem az ötcsillagos luxus szállodákra gondolok –, úgy tűnik, senkit nem érdekel.
Nem először beszélgetünk arról, vajon tényleg olyan fontos-e a kormányzatnak a belföldi turizmus helyzete.
Nem hinném, és ez sok egyéb jelből is kikövetkeztethető. Léteznek ugyanis a SZÉP Kártyán túl (illetve inkább mellette, azzal akár szorosan együttműködve) olyan lehetőségek, amelyek növelni tudnák a belföldi turisztikai forgalmat. Ezek a különféle turisztikai kártyák nemcsak kiváló marketingeszközök, de bevételt generálók lehetnének a belföldi turizmus szereplői számára, miközben a turista is tud spórolni.
Lehet-e – lehetett-e – ilyen kedvezményes kártyákat a SZÉP kártya rendszerén belül vásárolni? Úgy hallottuk, a legmagasabb szintig elment ennek érdekében.
A HungaryCard fejlesztői számtalanszor juttatták el a felhasználók eme igényét a turizmus állami vezetéséhez. Mindössze annyi volt a kérésük, hogy lehessen megvásárolni az oly sok kedvezményt nyújtó népszerű kedvezményfüzetet SZÉP kártyával is, a többi turisztikai kártyához hasonlóan. Ez senkinek nem fájna, viszont több felhasználót, nagyobb belföldi forgalmat produkálna, nem beszélve arról, hogy egészségesebbek, kipihentebbek lehetnének a munkavállalók.
