Orbán Viktor először 2009-ben vázolta fel a tervét, mely szerint 10 év alatt egymillió új munkahelyre van szükség a magyar gazdaságban. Később ez a Fidesz 2010-es választási kampányába is bekerült, és azóta is rendre előkerül különböző kontextusokban. Mivel egyre inkább közeledik az újabb parlamenti választás, úgy gondoltuk, ideje elővenni a legnagyobb ígéreteket, terveket, és megvizsgálni, mire is jutott a kormány. Azt mindenekelőtt fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy cikkükben a munkaerőpipacra gyakorolt szezonális hatások miatt szakmailag nem a legszerencsésebb módon hasonlítunk össze a januári adatokat júniusival. Mivel azonban a választások a következő hónapban lesznek, és a legfrissebb adatok januáriak, így ebből tudunk "dolgozni".
Számításaink során 2010 júniusát vesszük alapul, amikor a foglalkoztatottak száma a 15-74 éves korosztályban 3,779 millió volt. Vagyis a tervek szerint 2020-ra 4,779 millió magyarnak kellene hetente legalább egy órát dolgoznia. Ha pedig időarányosan nézzük, akkor 2013 végén már 4,079 millió foglalkoztottról kellett volna szólnia a híreknek. Helyette viszont "csak" 4,015 millióan dolgoztak. Ha tehát innen nézzük a képet, akkor annyira nem is rossz a helyzet, időarányosan majdnem ott tartunk, ahol kellene. A differencia mindössze 64 ezer foglalkoztatott.
A helyzet azonban ennyire nem egyszerű, hiszen a 2012-ben kialakult európai gazdasági problémák, melyek hazánkba is begyűrűztek, nem támogatták a munkaerőpiac fellendülését. Éppen ezért a korábbiaknál nagyobb volumenű közmunka-programokra volt szükség, aminek a foglalkoztatásnövelésben betöltött kiemelkedő szerepét nem is titkolta a kormány. A 2011-ben megjelentetett Nemzeti Munka Tervben foglaltak alapján egészen 2015-ig döntő részben ez "teremt munkahelyeket".
Éppen ezért érdemes a közmunkásokkal korrigálni a foglalkoztatotti számokat, hiszen így sokkal helyesebb és pontosabb képet kaphatunk a változásokról. Mivel azonban előbbi havi adat, míg a foglalkoztatottak száma háromhavi átlag, a közmunkások statisztikájából háromhavi átlagokat csináltunk, amit egész egyszerűen levontunk a havi rendszerességgel közölt foglalkoztatotti számokból. Így 2013 decemberében ha nem lettek volna közmunkások, 4,015 millió helyett "csak" 3,843 millió dolgozóról számolhatott volna be a Központi Statisztikai Hivatal. Az alábbi grafikon jól szemlélteti egyébként a differenciát az eredeti és az átlagunk korrigált adatsor között. Látható, hogy szignifikánsan lassabb lenne a foglalkoztatás bővülése a másodlagos munkaerőpiac nélkül.
Ha pedig már a közmunkásokat kivettük a képből, akkor meg lehet nézni a tényleges "munkahely-teremtés" teljesülését, mellyel kapcsolatban elmondható: mindössze 163,7 ezer munkahelyet sikerült közel 3,5 év alatt összehozni. Azt viszont, hogy ezek közül mennyi a külföldön dolgozó, nem lehet tudni, mivel erre vonatkozó pontos statisztika nincsen. A KSH még év elején kiadott közleménye szerint 2013-ban előző évhez képest 12 ezerrel nőtt a külföldön dolgozók száma. Ha 2012-re és 2011-re is egy ennél szerényebb, 10 ezer fős növekedést veszünk alapul, akkor ezzel korrigálva a növekményt, már csak 131 ezres bővülés történhetett.
Összességében elmondhatjuk tehát, hogy a majdnem 5 évvel ezelőtt megfogalmaztott céltól eléggé el vagyunk maradva (mégha a szezonális hatások javítanak is a bizonyítványon), ám arról sem szabad megfeledkezni, hogy a kormányzati ciklus első fele inkább a recesszióba süllyedésről és a költségvetési kiigazításokról szólt, mint a gyarapodásról. Így pedig a vállalkozások sem tolonganak, hogy újabb és újabb munkaerőt vegyenek fel, sőt 2010-hez képest még mindig jelentős elmaradásban van a munkaerőpiacnak eme, öt főnél nagyobb vállalatokat magába foglaló szegmense. Jó hír, a kilábalás elkezdődött, ám ahogy azt egy korábban is megfogalmaztuk: minden bizonnyal előbb a meglévő - válság miatt lecsökkentett - kapacitáskihasználtságot fogják növelni a cégek, és csak ezután jelentkezhet igény a létszám bővítésére.
Székely Sarolta
mfor.hu
