2007. január közepén a vasutas szakszervezetek tiltakozásával indult meg a csaknem egész évben tartó munkavállalói sztrájkhullám. Január folyamán a villamosipari-, majd a közszolgálati dolgozók sztrájkoltak. Az első negyedévben részese volt a megmozdulásoknak a teljes közszféra, a villamosenergia-ipar, valamint a légiközlekedési dolgozók egy része.
A demonstrációk ezzel azonban korántsem értek véget. Júliusig többek között a Pick gyárban, a Paksi Atomerőműben, a Színházi Dolgozók Szakszervezetének körében tartottak tiltakozó akciókat.
Az év második felében a Magyar Posta dolgozói, a vasutasok, a SOTE klinikai orvosai és a BKV-szakszervezetek fejezték ki nemtetszésüket, legtöbbször a menedzsment vállalatirányítási vagy bérezési politikájával szemben. Decemberig a Mozdonyvezetők Szakszervezete, a vasutasok, a Kapos Volán dolgozói, valamint a Budapesti Közlekedési Vállalat egyes alkalmazottai is sztrájkoltak érdekeik érvényesítéséért.
A munkabeszüntetések terjedése ugyanakkor nem csak Magyarországon probléma. Idén - kisebb vagy nagyobb mértékben - az uniós országokban is nőtt a munkavállalói, érdekképviseleti demonstrációk száma. A német vasút például történetének legnagyobb sztrájkját élte meg idén novemberben, ami több milliárd eurós veszteséget okozott, gazdasági szervezetek becslései szerint. Hazánkban a vasutassztrájk a MÁV-nak az év utolsó harmadában közel negyedmilliárd forintba került.
Eddigi felmérések szerint Magyarországon évente átlagosan tíz sztrájkot tartanak, a résztvevők száma pedig csak 2001-ben kúszott 21 ezer fő fölé. Ezeket az adatokat idén valószínűleg messze felülmúltuk.
Bár a munkabeszüntetés leggyakoribb publikus oka az elégedetelenség a bérekkel vagy az azokhoz kapcsolódó juttatásokkal, azt azonban szakértők szerint mindenképpen látni kell, hogy ilyen mértékű megmozdulások mögött más, társadalmi okok is meghúzódnak.
Ilyen lehet például a kilátástalanság és a folyamatos bizonytalanság érzése, vagy a gazdasági megszorítások miatti alacsonyabb ingerküszöb. Ezen a feszültségen - a jövő év gazdasági prognózisait tekintve - legfeljebb a HR-es szakemberek fognak tudni valamilyen mértékben enyhíteni, vélik szakemberek.
Pszichológusok kiemelik: a magyar dolgozók legtöbbje általában inkább tűr, mintsem tiltakozna a rossz munkahelyi irányvonalak miatt. Ezért mindenképpen figyelnünk kell a demonstrációk számának szokatlan, erőteljes növekedésére.
Garai Katalin
