Jóllehet Walter Ulbricht és Erich Honecker hazájában a szabadság és a nyugati életmód megtestesítőjének számított a Coca Cola, az NDK 17 millió lakosa csak a berlini fal 15 évvel ezelőtti leomlása után férhetett hozzá szabadon a barna nedűhöz. Addig csak az Intershop boltokban, valutáért lehetett Cocát és Pepsit vásárolni keletnémet földön.
A berlini fal leomlása [ajanlo=84][igazitas=left/] után a Konsum, HO és a többi keleti élelmiszerhálózat boltjaiban is megjelent az amerikai kóla, eleinte kiszorítva a polcokról az addig egyeduralkodó Club és Vita Colát, az NDK "italkombinátjainak" termékeit. Ám aki 1990-ben a keletnémet kólák eltűnését jósolta, az alaposan tévedett.
Átmeneti pangás után a Vita Cola 1994-től újabb tömegeket hódított meg, s ma piacvezető üdítőnek számít Thüringiában, megelőzve az amerikai márkát. A többi keleti tartományban ugyan csupán a második helyen áll a Vita Cola az atlantai termék mögött, viszont maga mögé utasítja - többek között - a Pepsi és a Schweppes család tagjait.
Ebben bizonyára szerepe van az utóbbi években erősödő keleti nosztalgiahullámnak éppúgy, mint a Hansa Rostock első osztályú labdarúgócsapatnak, amelynek játékosai a mezükön reklámozzák a Vita Colát.
A Coca Cola illetékesei fogcsikorgatva szemlélik a kellemetlen rivális szárnyalását, ehhez ugyanis nincsenek hozzászokva. Tény, hogy a keleti tartományok Coke-fogyasztása (a Fantát, Sprite-ot, Kinley-t is beleértve) mindössze évi 25 liter fejenként. Ez messze elmarad a német országos átlagtól (46 liter), de például alig kevesebb, mint Bajorországé, ahol - egy főre levetítve - csupán 35 liter fogy az atlantai üdítőből.
(MTI)
A Cocát és a Pepsit is veri az ex-NDK kólája
Bár felmérések szerint a Coca Cola a legismertebb angol kifejezés az O.K. mellett, a szénsavas üdítő uralma mégsem globális: Kelet-Németország bizonyos részein az NDK-s időkből visszamaradt Vita Cola kedveltebb a fogyasztók körében.
