A jelenlegi tagországok túlnyomó részében az Uniós minimumot jelentősen meghaladja a szabadnapok száma, Lengyelországban viszont a pályakezdők esetében csak 18 nap. Észtországban és Litvániában már a legfiatalabb munkavállalók is 28 nap szabadságot vehetnek ki évente, így a pihenés szempontjából a két baltikumi állam a legkedvezőbb hely.
Egy nemrég végzett kutatás szerint az igen szűkmarkú Nagy-Britanniában húsz vagy annál kevesebb napot tölthet munkahelyétől távol a dolgozók 30 százaléka. Az alkalmazottak 40 százaléka rendelkezik évi 25 vagy több szabadnappal.
Több európai HR szakértő egyébként úgy véli, érdemes lenne egységessé tenni a fizetett szabadnapok számát az Európai Unió tagállamaiban. Egy egységes szintre való emelése a szabadság mennyiségének növelné a produktivitást azokban az országokban, ahol jelenleg az átlag alatt van ez a szint, mutatnak rá a szakemberek.
Vannak olyan munkahelyek, melyek megvalósították a korlátlan szabadságot. Sok cég, így a Baker & McKenzie globális ügyvédiiroda-lánc munkatársai már nem kell, hogy törjék szabadnapjaik beosztásán a fejüket, lévén akkor mennek szabadságra, amikor akarnak. Az alkalmazottak döntésükért maguk vállalják a felelősséget, munkatársaikkal és az ügyfelekkel pedig előzőleg egyeztetniük kell.
Az esetek egy részében a korlátlan szabadság rendszere oda vezet, hogy a munkavállalók jóval kevesebb szabadnapot fognak kivenni, mint korábban. Úgy érzik ugyanis, hogy cserben hagyják a többieket, ha nincsenek bent a munkahelyükön.
(Menedzsment Fórum)
A jövő trendje lehet a korlátlan szabadság
Az EU évente minimum 4 hétben, 20 munkanapban határozza meg a kötelező szabadnapok mennyiségét. Európában Nagy-Britanniában a legkevesebb, évi tizenkettő a fizetett szabadnapok száma.
