2001. november 26. 11:00

A globális kockázatitőke-piac, a világgazdaság változásaival összhangban, jelenleg jelentős átalakuláson megy keresztül. Az eddig húzóágazatnak számító fejlesztésitőke-tranzakciók volumene jelentősen csökkent, és a helyüket a gazdaság megváltozott igényeinek jobban megfelelő kivásárlás-típusú tranzakciók foglalják el.

A befektetés megtérülésének mértékét - fejlődést és sikeres exitet feltételezve - nagymértékben befolyásolja a vételi és eladási ár aránya. Számos módszert dolgoztak ki és alkalmaztak már a vállalatértékelés problémáinak megoldására. A kockázatitőke-iparágban elterjedt benchmarkingon alapuló módszer talán az egyik legkönnyebben alkalmazható, közérthető ezek közül. Cash-flow alapon meghatározható egy vállalkozás profittermelő képessége, és ezért a szabad cash-flow-ért hajlandók a befektetők egy bizonyos összeget fizetni (azaz jövőbeni folyamatos pénzáramot vásárolnak meg mai egyszeri kiadással). A különböző iparágak, régiók és a vállalkozás mérete, illetve piaci pozíciója alapján általában ez a free cash flow-ra vetített szorzó (multiple) jól behatárolható keretek között mozog.

A cég aktuális, illetve az üzleti tervben becsült jövőbeni eredményének figyelembevételével, valamint ezen szorzó alkalmazásával meghatározható a cég pillanatnyi, illetve jövőbeni anticipált értéke. Az eljárás sajátossága, hogy eredménye nagyban függ a mindenkori tőkepiaci értékelésektől, illetve az azokra vonatkozó jövőbeni várakozásoktól. Szakmai befektetőnek való értékesítéskor egy cég aktuális vételárát, ezzel párhuzamosan a szorzó nagyságát módosíthatja a cég stratégiai értéke. A szakmai befektető különleges piaci pozíciót, szinergiahatásokat érhet el a már meglévő vállalkozásai és az új szerzemény tevékenységének kombinálásával. Ezek a szinergiahatások elméletben nagyobb cash-flow növekményt eredményezhetnek a szakmai befektetők számára, amiért gyakran hajlandóak prémiumot fizetni.


A cikk első része