A konfliktus természetrajza

A sorozat célja a konfliktus elméleteinek és definíciójának felvázolásán keresztül a konfliktus fajtáinak bemutatása, a konfliktuskezelési módszerek ismertetése, valamint a konfliktusok következtében kialakult stressz pozitív és negatív hatásainak elemzése.

[ajanlo=452][igazitas=left/] John Burton angol politológus szerint a konfliktus olyan, mint a szex. Amint vége, az emberek megkönnyebbülnek. A tradicionális nézőpontot képviselők úgy gondolják, egy vállalaton belüli konfliktus csak rossz lehet - vezethet korrupcióhoz, az együttműködés hiányához vagy éppen bizalmatlansághoz. Ebből következően, a konfliktust még idejében meg kell tudni fékezni. A behavioristák már nem értenek egyet a hagyományos nézőponttal. Szerintük a konfliktus természetes és elkerülhetetlen egy közösségen belül. A konfliktus paradoxona, hogy bár sokszor vezet problémákhoz, de ugyanakkor motiválhat is. Ösztönözhet például arra, hogy új eljárásokat, módszereket adoptáljunk és vezessünk be munkánk során.

Hogyan lehet megtalálni a jó és rossz konfliktus közötti választóvonalat? -teszik fel a kérdést az interakcionisták. A japánok a '80-as években felismerték, hogy a konfliktus elkerülhetetlen - már csak az emberi tökéletlenségből is adódóan - ugyanakkor megbocsáthatatlan, ha nem teszünk meg mindent az ért, hogy kontrolláljuk.

Ezek után, hogy is lehetne a legegyszerűbben definiálni a konfliktust? Talán azt mondhatnánk, hogy a konfliktus nem más, mint egyén-egyén közötti és/vagy egyén-csoport közötti ellentét.

Alapvetően 4 fajtáról beszélhetünk, melyek lehetnek:
1. Egyénen belüli,
2. Egyén-egyén közötti,
3. Egyén-csoport közötti, illetve
4. Csoportok közötti konfliktusok

Ahhoz, hogy képesek legyünk kezelni a konfliktusokat, mindig meg kell ismerni a konfliktust kiváltó okokat is!

1. Egyénen belüli - avagy belső konfliktusaink

Alfred Adler szerint minden emberi cselekedet mögött az egyetlen motiváció az, hogy az egyén egy általa negatívnak érzett szituációból egy pozitívba jusson. Az, hogy ez az igyekezet milyen mértékű, természetesen függ az illető céljaitól, biológiai tényezőitől és a környezeti hatásoktól. Sokakban felmerülhet most a kérdés, hogy mit is jelenthetnek, illetve, hogyan is befolyásolhatnak biológiai tényezőink céljaink elérésében. Nos, gondoljunk csak bele egy egyszerű példán keresztül: hány hölgy álmodozott már a top-modellek csillogó világáról, hányan kezdtek bele drasztikus fogyókúrák sorozatába csak azért, hogy elérjék a kívánt testsúlyt és megvalósítsák álmaik karrierjét? Azonban a kitűzött célt a sok erőfeszítés ellenére sem tudták elérni, hisz figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy egy bizonyos testmagasság megléte nélkül nem kerülhetnek olyan pályára, mint Cindy Crawford vagy Claudia Schiffer.

Belső konfliktusaink jó része a ránk osztott vagy általunk választott különféle szerepekből tevődik össze. Első olvasatra talán furának és érthetetlennek tűnhet ez a szerepjátékos kijelentés, de vizsgáljuk csak ezt meg egy kicsit közelebbről. Milyen szerepekről is van szó? Milyen szerepeket is játszunk el nap, mint nap?

[ajanlo=392][igazitas=right/] Beszélhetünk:
1. Személyes szerepekről; melyek adódhatnak nemünkből (nő-férfi), korunkból (fiatal, öreg), karrierünkből vagy státuszunkból;
2. Társadalmi szerepekről; melyeket meghatároz a hely, az ország, ahol élünk (állampolgárság), az etnikum, amibe beleszülettünk; valamint vallási hovatartozásunk;
3. Családban betöltött szerepekről; úgymint: szülő (édesanya, édesapa), házastárs (férj-feleség), rokon (testvér, unokatestvér, nagynéni, nagybácsi, stb.);
4. Szervezeti (munkahelyi) szerepekről: vezető-menedzser, beosztott, kolléga, döntéshozó.

Ezek a szerepek néha ellentétbe kerülnek egymással, melynek köszönhetően létrejön bennünk az a bizonyos belső konfliktus.

A cikksorozat második része az Egyén - egyén közötti konfliktusok kialakulásának hátterét taglalja, különös tekintettel a kulturális, társadalmi és szociális differenciákra.

Grotte Judit