Az ügy előzménye, hogy Olaszországban korábban olyan jogszabályok voltak hatályban, amelyek kizárták a szerencsejáték-piacról a magántársaságokat, amelyek így nem szerezhettek koncessziós engedélyt. Így korábban a Stanley International Betting brit bukmékercég, amely egyébként az Egyesült Királyságban jogszerűen folytat szerencsejáték-szervezői tevékenységet, sem tehetett ajánlatot.
Később világossá vált, hogy a kérdéses olasz szabályozás ellentétes a szabad letelepedés és a szabad szolgáltatásnyújtás elvével. Az olaszok azonban a jogszabályt úgy értelmezték, hogy azok, akik érvényes olasz koncesszióval nem rendelkező külföldi fogadásszervezők megbízásából Olaszországban fogadóirodát nyitnak, továbbra is büntetőjogi szankciókra számíthatnak.
Az Európai bíróság március 6-án hoz ítéletet az e büntetőügyekben eljáró olasz bíróságok kérésére, melyek annak eldöntését várják az uniós szervtől, hogy a szabad letelepedés és szabad szolgáltatásnyújtás elve megengedi-e az említett személyek büntetőjogi üldözését, és általában, a korábbi, ezen elvekkel ellentétes szabályozási környezet fenntartása meghatározott ideig, a közösségi joggal végső soron ellentétben kiadott koncessziók vissza nem vonása összeegyeztethető-e az említett elvekkel.
A főtanácsnok elmeszelte az államot
Az Európai Bíróság ítélete a kérdéseket feltevő egyik perbíróság szerint azért is különösen szükséges, mivel az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata, illetve a Suprema Corte di Cassazione (az olasz semmítőszék/bíróság) legutóbbi határozatai a feltett kérdések tekintetében eltérően értelmezik a szabad letelepedés és a szabad szolgáltatásnyújtás elvét. Dámaso Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok 2006. május 16-án megtett indítványában úgy vélte, hogy az olasz szabályozási környezet nincs összhangban a szabad letelepedés és szabad szolgáltatásnyújtás elvével.
A fentiek tükrében a szakértők várakozása szerint a bíróság döntése értelmében az unión belül engedéllyel rendelkező cégek (illetve partnereik) nem büntethetők, ha más országokban is szolgáltatást nyújtanak. Ennek folyományaként az ítélet véget vethet az online fogadóirodák elleni "boszorkányüldözésnek", és a legális körülmények közé terelheti a közösségen belül az internetes sportfogadást.
Az uniós szervek tavaly számos tagországot figyelmeztettek, amiért azok megtiltották a versenyt a szerencsejátékok piacán. Ugyan az unió elvileg védelmet nyújt a cégeknek, így számos, az Egyesült Államokból kitiltott vállalkozás helyezte át székhelyét tavaly Máltára, ám az egyes tagországok mindent megtesznek, hogy a monopolhelyzetben lévő állami cégek piacait ne veszélyeztessék az internetes konkurensek. Az EU-ban a témakörben nincs egységes, központi szabályozás. Ha az uniós elveknek megfelelően teljesen szabaddá tennék a sportfogadások előtt a piacot lehet, hogy más, fogyasztóvédelmi előírások sérülnének, így egyelőre a szabályozás joga a tagállamoké marad, eközben azonban a tagországok gyakran nem felelnek meg uniós alapelveknek.
