A keserű tapasztalatok miatt több ország is változtatott addigi politikáján, és egzisztenciálisan kényszerítette rá az állástalanokat a munkavállalásra, mint később kiderült, sikerrel.
Dániában például a korábban öt évre járó munkanélküliségi segély időtartamát egy évre csökkentették le, aminek következtében úgy esett vissza a munkanélküliek száma, hogy közben a hivatalosan betöltetlen állások száma nem változott.
Nagy-Britanniában a 25 év alatti munkanélküliek esetében hoztak új szabályokat: aki tíz hónapon belül sem talált állást, annak kötelezően el kellett fogadnia egy államilag támogatott munkahelyet, környezetvédelmi projekteknél vagy önkéntes szervezeteknél kellett munkát vállalnia, ha pedig egyikre sem volt hajlandó, akkor új átképzésre kellett beiratkoznia.
A változtatás óta a munkanélküliség ebben a korosztályban csökkent.
Ezzel párhuzamosan egyes, az USA-ban készült tanulmányok azt mutatták ki, hogy a munkanélküliek ki- vagy továbbképzése hosszú távon drágább, mintha - akár szubvenciók révén is - inkább a munka világába való mielőbbi visszatérésre tették volna a hangsúlyt az állami szervek.
"A legjobb, amit egy munkanélkülivel tehetünk, hogy minél előbb visszavezetjük a dolgos hétköznapokba. Összességében ugyanis egy rossz állás is jobb a munkanélküliségnél" - foglalta össze elméletét Layard.
(Menedzsment Fórum)
Kapcsolódó anyagok
Az állástalan fiatalokon segítene a foglalkoztatási akcióterv
Az állástalanság, mint lehetőség
A rossz állás is jobb a munkanélküliségnél
Richard Layard angol közgazdász és politikus szerint a munkanélkülieknek akkor is el kellene fogadniuk egy állást, ha az rosszul fizet vagy nem elégíti ki minden igényüket. Tézise szerint ugyanis - anyagi és egészségügyi szempontból is - még egy rossz munkahely is jobb a tartós munkanélküliségnél.
