Magyarország rendkívül kedvező helyzetben van az elektronikai iparág tekintetében, ez az az iparág, ami a GDP több mint 5 százalékát adja, és a legnagyobb hazánkban, megelőzve az autógyártást. A terület fejlesztése tehát kitörési pont lehet a magyar gazdaság számára, ám ehhez fokozott állami szerepvállalásra lenne szükség.
Ezen hiányosságok orvoslása érdekében a holnapi napon megkezdi működését a nemzeti elektronikai kerekasztal, melynek kapcsán a kormány, az iparági szereplők, az Amerikai Kereskedelmi Kamara és egyéb érintettek bevonásával szeretnék elérni, hogy az iparág fejlesztése tudatosabban jelenhessen meg. Súlyát figyelembe véve az iparág talán joggal várja el, hogy a GDP kevesebb mint 2 százalékát adó, ám kiemelt figyelmet kapó turizmussal szemben az elektronikai gyártásra és fejlesztésre is jusson állami kapacitás.
A javaslatok közül talán a legfontosabb a kompetenciaközpontok létesítése, melyek több funkciót is képesek lennének betölteni, és 3-5 éven belül akár önfinanszírozóvá válnának, mondta Ambrus Zsolt, a szervezet vezetője.
A 75 ezer munkavállalót foglalkoztató iparág nem feltétlenül pénzt kér az államtól, elsősorban infrastrukturális és szervezési feladatokra lenne szükség. Bár léteznek magáncégek által létrehozott hasonló intézmények, ezek csupán a tulajdonos cég érdekeit veszik figyelembe, és jellegükből adódóan nem képesek kis cégek számára inkubátorházként működni, továbbá nem alkalmasak több vállalat közös fejlesztéseit befogadni. Pozitív példaként merült fel a hasonló kezdeményezésű Talentis-program a Zsámbéki-medencében.
A kompetenciaközpontok amellett, hogy a kis, kezdő vállalkozások számára inkubátorként működhetnek, fontos szerepet kaphatnak a kutatás-fejlesztés és a szakemberképzés területén is. Ez utóbbi azért lehet különösen fontos, mert a magyar műszaki felsőoktatás és a piaci igények között nincs meg a megfelelő kapcsolat, ezen a téren is szükséges lenne az állami szerepvállalás. Az IVSZ szerint a magyar szakemberek tudásával elsősorban olyan téren van probléma, mint a nyelvismeret, a csoportmunka, a prezentációs és a vállalkozási készség. Az is gondot okozhat, hogy a hazai egyetemeken nincs meg a piaci igények iránti nyitottság, és az oktatógárda tagjai sem rendelkeznek elegendő tapasztalattal a versenyszférából, ráadásul sok esetben a tananyag is elavult.
Az IVSZ szerint már a terület támogatásának terve, egy esetleges szándéknyilatkozat az iparág fejlesztése mellett is képes lehet új cégeket vonzani. Az is fontos lenne, hogy a beruházások és fejlesztések központosításával az állam az egész iparágat és ne csupán egyes cégeket támogasson.
Az elektronikai szektor fejlesztése a tágabb gazdasági környezetre is pozitívan hathat, megjelenhetnek különböző szinergiák is. Az elektronikai szektor és az autóipar között egyre több és több helyen van lehetőség együttműködésre, így egyszerre fejleszthető a két legnagyobb magyar iparág.
Végezetül az IVSZ szerint szükséges az oktatási rendszer átalakítása is, mert hazánkban a közoktatásban nem kap kellő figyelmet a természettudományos képzés, másrészt a felsőoktatás terén is rendkívül kevés műszaki szakember kerül ki a rendszerből. Míg a természettudományos vagy műszaki szakmát tanulók aránya az EU tizenötök országaiban 30 százalék, az OECD országokban 25 százalék, Kínában több mint 40 százalék. Ezzel szemben Magyarországon a felsőoktatásban tanulók kevesebb, mint 10 százalék vesz részt természettudományi vagy műszaki képzésben.
Kosztolányi Bálint
mfor.hu
