Hogy a termelékenységet pontosan mi befolyásolja, rejtély, de az biztos, hogy olyan tényezők, mint az új technológiák bevezetése, a munkaerő képzettsége, az infláció vagy a vállalati menedzsment fontos szerepet játszanak benne. 1973 és 1995 között a termelékenység átlagosan 1,5 százalékkal nőtt, aminek oka részben a menedzserek középszerűsége lehetett. Nincs mit csodálkozni: a hatvanas, hetvenes években a vezérigazgatók legfontosabb feladata az volt, hogy közvetítsenek a különböző - befektetői, munkavállalói, fogyasztói és kormányzati - érdekek között. A cégvezetők igazi társasági emberek voltak, és fő célkitűzésük a vállalat jó hírének megőrzése, gyarapítása volt. Fizetésük, mint az alkalmazottaiké, így anyagi érdekük nem fűződött a cégük sikeréhez. A növekvő profitábilitást és termelékenységet kész tényként kezelték, külön erőfeszítést nem kívántak tőlük ennek érdekében.
A piaci verseny azonban egyre nőtt, és a befektetők egyre jobban elrettentek a le-lemaradozó vállalatoktól. Újabb vezetők után néztek, akik majd megmentik a céget, és a házon belül kinevelt topmenedzsereket fokozatosan leváltották a kívülről jött temperamentumos, tehetséges, karizmatikus vezérek. Ők már nem büszkélkedhettek komoly társasági sikerekkel, viszont legfőbb céljuknak a vállalat termelékenységének növelését tekintették, és ennek minden mást alárendeltek. Emellett persze úgy gondolták, ha a cég profitját maximalizálják, ugyanezt megtehetik a sajátjukkal is. 1993 és 2003 között a vezérigazgatók átlagos keresete 146 százalékkal nőtt az inflációt meghaladó mértékben.
A felpörgő gazdaság olyan vezetőket kíván, akik nem félnek a változtatástól. A nyolcvanas években az amerikai nagyvállalatok, akik jelentős hátrányban voltak német vagy japán versenytársaikhoz képest, gyakran hangsúlyozták, hogy "hosszú távon gondolkodnak", ez azonban csak mentség volt stagnáló eredményeikre. Az amerikai gazdasági fellendülés, az életszínvonal látványos emelkedése akkor kezdődődött, amikor a topmenedzserek új generációja színre lépett, és szembe mert nézni a problémákkal.
Menedzsment Fórum
Az igazgató nem mumus
Évekkel ezelőtt még félistenek voltak, ma már szemétládák - így gondolkodnak az amerikaiak a vezérigazgatókról. Az ok, hogy a felső vezetők a hajdani mosolygós, kompromisszumokat elsimító bürokratákból mára a gazdasági fejlődés élharcosai lettek, akik a véráldozattól sem riadnak vissza.
