A régóta tartó diplomáciai adok-kapok azáltal nyert aktualitást, hogy az ukrán törvényhozás 2007. február hetedikén hivatalosan is lakott településnek nyilvánította a román források szerint mindössze pár konténerből álló átmeneti szálláshelyet a 17 hektáros legnagyobb szigeten, amely postahivatalt és irányítószámot is kapott.
Román álláspont szerint a parttól 45 kilométerre fekvő sziget nem is sziget, hanem csak egy zátony, s mint ilyennek nincsenek területi vizei, és gazdasági zónával sem rendelkezik.
A presztízsen túl a vitának gazdasági jelentősége is van, a Kígyók Szigete körüli kontinentális talapzat ugyanis kőolajat és földgázmezőket rejt. Amennyiben a 17 hektárt valóban csak egy, a tengerből kiemelkedő sziklának ismeri el a HNB, a két szomszédos állam közösen lenne jogosult az ásványkincsek kiaknázására, írja a Cotidianul román napilap.
A nemzetközi jog szerint a zátonyt és a szigetet többek között az különbözteti meg egymástól, hogy utóbbi saját édesvíz-forrással rendelkezik. A szóban forgó Kígyók Szigete ennek a feltételnek nem felel meg: az ukránok hatalmas tartályokban szállítják oda az ivóvizet a pár tucatnyi "állandó lakosnak".
Viktor Juscsenko ukrán és Traian Basescu román elnök januárban egyébként már megállapodott arról, hogy a HNB döntését - bármi is legyen az - tudomásul fogják venni.
Menedzsment Fórum
Az olaj miatt küzdenek a Kígyók Szigetéért
Románia és Ukrajna évek óta vitatkoznak a fekete-tengeri Kígyók Szigetének státuszán. Az 1948 óta szovjet, majd 1991 után ukrán fennhatóság alá tartozó öt apró sziget a környéken található kőolaj miatt vált fontossá. A terület hovatartozásával kapcsolatban Romániának fenntartásai vannak, s a Hágai Nemzetközi Bíróság (HNB) elé vitte a vitát.
