Pekala szerint az Egyesült Államok támogatja, hogy a régió diverzifikálja energiahordozó-importját - de tudatában van annak, hogy az energiabiztonság nem olcsó, a folyamat nagyon komplex és hosszú. Ráadásul nem reális, ha nem fizetődik ki kereskedelmi értelemben is. A hivatalos amerikai álláspont szerint nem jó, ha a térség egy szállítóra (Oroszországra) épít; nemcsak az import származási helyét, hanem a vezetékrendszer tulajdonjogát is diverzifikálni kellene.
Pekala előtt néhányan jóval nyersebben fogalmaztak. Az orosz-közép-európai viszonyt elemző Robert Nurick, a Monterey Intézet vezető munkatársa azt mondta: ma még a túl sok orosz gáz a probléma, de öt év múlva előfordulhat, hogy a túl kevés lesz a gond. A hazai termelés nem fedezi a növekvő fogyasztást és a már szerződésekbe foglalt exportkötelezettségeket, s Oroszországnak Közép-Ázsiából kell beszereznie a különbözetet. A Közép-Európában megjelenő orosz cégek magukkal hozzák otthoni szokásaikat, és az érintett országoknak szigorú szabályozást kell életbe léptetniük ahhoz, hogy hatásuk ne terjedjen ki a többi hazai vállalkozásra.
Keith Smith, az USA volt litvániai nagykövete - aki kétszer is évekig dolgozott Budapesten - arról beszélt, hogy Németország, Olaszország és Franciaország mind különalkukat köt az oroszokkal, s most Szlovákia és Magyarország is nyomás alatt áll. Az oroszok tudják, hogyan lehet ellehetetleníteni az alternatív energiaforrások kiépítését, ezért Európának egységesen, a különalkukat megakadályozva kellene fellépnie.
Hétfőn a The New York Times szerkesztőségi cikkben hívta fel a figyelmet az Amerikában kibontakozó oroszellenes hullámra. A The Washington Postban Henry Kissinger volt külügyminiszter úgy vélte, hogy Oroszországban hagyományos a tekintélyelvű, centralizált, bürokratikus kormányzásra való hajlam, amely most a globalizációval ütközik, és átalakulóban van. Amerika túl direkt beavatkozása a folyamatokba Kissinger szerint az autokratizmust erősítené, írja a Népszabadság.
