Az ügy villanyszerelő felperese üveggyárban dolgozott 35 évig. Volt diszpécser, csoportvezető, de mindig ugyanazokat a feladatokat végezte, azzal az eltéréssel, hogy adminisztratív teendőket is el kellett látnia. Arra számított, hogy szolgálati idejét korkedvezményes szolgálati időként ismerik el, de a nyugdíj-igazgatóság másként vélekedett, mondván: munkakörei nem szerepelnek a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében. A villanyszerelő a bíróságtól kérte annak megállapítását, hogy korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott - számol be a Világgazdaság.
A munkaügyi bíróság új határozat hozatalára kötelezte a nyugdíj-igazgatóságot. Ítéletét azzal indokolta, hogy a felperes által betöltött munkakörök egyike sem szerepel ugyan a korkedvezményes munkakörök jegyzékében, azonban az eset elbírálásánál nem lehet csupán a munkaköri elnevezések mechanikus egybevetésére szorítkozni. Az egyes munkakörökkel járó tényleges feladatokat és munkavégzést is vizsgálni kell. A bíróság - a tanúk meghallgatása után - arra következtetett, hogy a felperes által betöltött munkakör csupán elnevezésében különbözött a jegyzékben szereplő foglalkozástól - írja a Világgazdaság.
Az alperes az ítélet felülvizsgálatát kérte az LB-től, amely rámutatott: a munkaügyi bíróság az igazgatóság számára kötelezően alkalmazandó útmutatásként írta elő, hogy a felperes munkakörét azonosnak vegye az adott címszó alatt feltüntetett munkakörökkel. Ilyen kötelező útmutatást azonban nem adhatott volna. Az "azonos" kritérium a "mindenben való megfelelést" jelenti. Így a munkaügyi bíróság jogszabályba ütköző módon, kiterjesztően értelmezte a jegyzékben szereplő munkakört - mondta ki az LB.
