Cséfalvay Zoltán a lapnak elmondta: a Gini-együttható alapján hazánk esetében 0,288-as számot mértek, ami nagyjából megegyezik Németországéval. A németekéhez közelítő arány nem az életszínvonal hasonlóságát jelenti, hanem azt, hogy mindkét országban régiónként azonosak a fizetések.
Cséfalvay Zoltán hangsúlyozta: a válság évei után, a 2013-as adatok alapján mért eredmények az OECD-átlag felső egyharmadába tornázták fel Magyarországot. Ennek eredményeként a legszegényebb és a leggazdagabb 10 százalék jövedelme közötti különbség mindössze 7,2-szeres, míg a szervezet átlaga 9,6-szoros. A visegrádi országok közül Csehországban és Szlovákiában alacsonyabb, Lengyelországban viszont kissé nagyobb a felső és az alsó réteg közötti jövedelmi különbség, mint Magyarországon. A jövedelmi olló Dániában, Szlovéniában és Csehországban a legkisebb, Mexikóban, Chilében és az Egyesült Államokban a legnagyobb.
Az egyenlőtlenségek globális okaiként a nagykövet többek között a termelékenység stagnálását, a társadalmak elöregedését, a technológia egyre gyorsabb, de nem a teljes lakosságnak elérhető fejlődését, az önfoglalkoztatást, valamint az ideiglenes és részmunkaidős foglalkoztatást említette.
MTI
