David Bowie halála hétfőn a nemzetközi sajtóban az egyik legfontosabb hír volt, számtalan beszámoló jelent meg zeneszerzői, szövegírói, színészi tevékenysége kapcsán. A marketwatch.com beszámolója szerint ugyanakkor pénzügyi területen is köszönhetünk neki újítást.
1997-ben olyan megoldással rukkolt elő, amely a zenei világ és a Wall Street addig ismeretlen együttműködését hozta. Bowie és menedzsmentje ugyanis kötvények kibocsátása mellett döntött, amelynek fedezetéül a művész 1990 előtt megjelent 25 albumának a jövőbeni bevételei szolgáltak. A 10 éves futamidejű papírok akkor igen nagyvonalúnak számító 7,9 százalékos kuponnal rendelkeztek. Így utólag nehéz eldönteni, hogy a kötvénykibocsátás sikere mögött az énekes népszerűsége, a biztosnak tűnő fedezet, vagy a magasnak számító kamat állt, de tény, hogy 55 millió dollár értékben jegyeztek belőle. A pénzből így a beszámolók szerint egykori dalainak a jogait vásárolta vissza a korábbi menedzsmentjétől.
A jónak tűnő ötlet a gyakorlatban nem volt kockázatmentes, amelyet jelzett az is, hogy a Moody's 2004-ben csak a legalsó (junk) kategóriánál egy fokkal minősítette jobbra. Az akkori sajtóbeszámolók szerint a hitelminősítő szóvivője a gyenge osztályzatot azzal indokolta, hogy a dalok a vártnál kevesebb bevételt hoztak.
A hírességek közül David Bowie példája mindazonáltal többeket inspirált, és jónéhány celeb-kötvény jelent meg később a piacon, például James Brown és az Isley Brothers is bocsátott ki ilyen értékpapírokat.
Egy másik innovatív pénzügyi termék is fűződik a művész nevéhez, a dotcom láz idején a neve alatt egy online bank is működött. 2000-ben ugyanis létrehozták a USABancshares.com-mal együttműködve a BowieBanc névre keresztelt szolgáltatást. Az akkori üzlettársa Robert Goodale a Forbes magazinnak annak idején azt nyilatkozta, hogy tervbe vettek egy online tőzsdei kereskedési platform elindítását is, ám a Bowie’s Trading Desk végül nem jött létre. Sőt az internetes részvényárak összeomlása az online bankot is maga alá temette.
Művészi pályája
Az énekes-dalszerző és producer, aki több mint negyven évet átívelő karrierje során a glam rock, az art rock, a soul, a hard rock, a dance pop, a punk és az elektronikus zene világában is kipróbálta magát, január 10-én, vasárnap halt meg rákbetegségben, írta az MTI.
Bowie Blackstar című új albumának megjelenésével ünnepelte pénteken 69. születésnapját. A zenész 25. stúdióalbumán mindössze hét szám található, amelyek egytől-egyig elnyerték a kritikusok tetszését. Ugyancsak a múlt héten debütált az új album Lazarus című kislemezéhez készített videoklip is, amelyben Bowie egy kórházinak tűnő ágyban fekszik bekötözött szemmel.
A zenész, eredeti nevén David Jones számára a Holdra szállás előtt tisztelgő Space Oddity hozta meg a sikert, majd 1972-es The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars című albumával írta be magát a zenetörténetbe. Bowie a londoni mod szubkultúra és a japán kabuki, valamint a rock és a színház ötvözésével alkotta meg Ziggy Stardust nevű földönkívüli alteregóját.
Három évvel később a Young Americans albumról való Fame című kislemezével aratta első jelentős sikerét az Egyesült Államokban - a dal a toplista csúcsára tört -, majd egy évre rá piacra dobta Station to Station című korongját, amely harmadik helyre került az amerikai lemezeladási listán.
Legemlékezetesebb munkái közé tartozik a Let's Dance, a Heroes, a Changes, az Under Pressure, a China Girl, a Modern Love, a Rebel Rebel, az All the Young Dudes, a Panic in Detroit, a Fashion, a Life on Mars, a Suffragette City és egy 1977-es karácsonyi szám Bing Crosbyval.
A zenélés mellett Bowie színészként is kipróbálta magát: haldokló bolygójának megmentésén fáradozó űrlényt játszott Nicolas Roeg A Földre pottyant férfi (1976) című szürreális filmjében, és a kritikusokat is meggyőzte Az elefántember Broadway-előadásában nyújtott alakításával. Marlene Dietrich oldalán játszott az 1978-as Dzsigolóban (Dietrich csak az ő kedvéért vállalta élete utolsó filmszerepét), szerepelt a Boldog Karácsonyt, Mr. Lawrence! (1983) című második világháborús filmben és Poncius Pilátust formálta meg Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése (1988) című alkotásában.
A Londonban született művész 1966-ban vette fel a Bowie művésznevet. Szaxofonon játszott és pantomimtársulatot alapított, majd leszerződött a Mercury Records-zal, amely 1969-ben kiadta a Man of Words, Man of Music című lemezét (Nagy-Britanniában David Bowie címmel jelent meg), rajta a Space Oddity című számmal.
A hetvenes évek közepétől megszállottja lett a dance/funk hangzásnak. 1977-ben adta ki Low című albumát, a Brian Enóval közösen felvett Berlin-trilógia első részét, amelyet a Heroes (1977) és a Lodger (1979) követett. Dolgozott a Queen együttessel, Mick Jaggerrel, Tina Turnerrel, a Pat Metheny Grouppal és másokkal. Megalapította a Tin Machine formációt, ám a banda nem aratott hatalmas sikert sem a kritikusok, sem a nagyközönség körében.
Az 1993-ban kiadott Black Tie White Noise című koronggal folytatta szólókarrierjét, két évre rá kiadta a Brian Enóval közös Outside című albumot és turnéra indult, amelyen a Nine Inch Nails volt az előzenekara.
Az évtizedek múlásával Bowie-ra rásütötték a kaméleon jelzőt, hangja, dallamvilága a legkülönfélébb stílusokban, hangszerelésekben is felismerhető volt. Közben arra is volt ideje, hogy barátját, Lou Reedet producerként segítse rocktörténelmet írni Transformer című lemezével, rajta a Walk On The Wild Side-dal. Hasonló szolgálatot tett Iggy Popnak is The Idiot című albumának produceri és társszerzői munkáival. 2006-ban Grammy-díjat kapott életművéért.
Bowie viszonylag csendben töltötte a 2004 és 2012 közötti időszakot, majd 2013-ban jelentkezett új albummal, amely a The Next Day címet kapta. Bowie összes addigi lemezét túlszárnyalva a korong második helyre került a Billboard 200-as amerikai albumeladási listán.
mfor.hu
