Dzsingisz kán nyomdokain a sikeres vállalatvezetés felé

Ha valaki a kánnak "dolgozott" és jó munkát végzett, busás jutalomban részesült. Mivel a vezér maga is paraszti sorból származott, s pályafutását is alulról kezdte, tisztában volt vele, hogy minden társadalmi osztályban akadnak tehetséges emberek, csak meg kell találni őket. Egyik figyelemre méltó tulajdonsága volt, hogy olyan emberekkel vette magát körül, akik okosabbak voltak nála. Felismerte, hogy a jó irányítás ereje a megfelelő számú szakembergárdán múlik. Mivel hosszú távon gondolkodott törekedett rá, hogy a felállított intézményi rendszer működőképes legyen, hasonlóan egy mai pénzügyi, vagy gazdasági osztályhoz. Emberei beszámolókat készítettek az elvégzett teendőkről.

Hivatalnokait érdemeikért jutalmazta, így 20 éves kitartó munka után nem fordulhatott elő, hogy valaki azért nem emelkedett a ranglétrán, mert helyét egy fiatal arisztokrata foglalta volna el. A BBC szakembere szerint ha a kán ma irányítana egy nagyvállalatot, minden dolgozónak tudná a nevét, legyen az illető vezető beosztásban, vagy dolgozzon a postázók között, mindenkivel el tudna beszélgetni a leghétköznapibb dolgokról is.

Ha Dzsingisz kán lenne a főnökünk, nem fordulhatna elő, hogy idejétmúlt számítógép mellett ülünk, vagy olyan vállalati autóval furikázunk, mely bármikor felmondhatja a szolgálatot. A ma oly hangzatos fogalmak, mint innováció és hatékonyság igen közel álltak hozzá. Szilárd meggyőződéssel hitt az új műszaki megoldások kipróbálásában, s gyorsan magáévá tette őket. Ha a kínai hadseregben új fegyvert vetettek be, a kán azon munkálkodott, hogy minél több szakembert csábítson át saját soraiba.

A kán szeretett tisztában lenni az ellenség terveivel, de még ennél is érdekesebb volt számára, hogy milyen fogadtatása lesz a bevetésre váró új harci eszközeinek vagy az új stratégiának. A mai piackutatások mintájára informálódott, mielőtt bármilyen megoldást alkalmazott volna. Aggályosan ügyelt arra, hogy mindent előkészítsen a legapróbb részletekig, hogy a későbbi támadást valóban siker koronázza.

Munkáját mai szempontok szerint értékelve megállapíthatjuk, hogy nem csinált egyebet, mint megszerezte versenytársairól a legtöbb információt, majd győzelmet aratott felettük. Egyik legnagyobb fegyvere az eltökéltség volt, hitt abban, hogy isteni vezér, aki meghódíthatja a világot.

A vállalatirányításhoz ez a hit nélkülözhetetlen, az egyetlen hátulütő azonban, hogy mindez kevés a sikerhez, meg kell tudnunk győzni másokat is saját igazunkról.