Az egyik kényes pont annak definiálása, hogy az ügyeleti idő teljes egészében beszámítson-e a munkaidőbe. Az EP-határozat tervezete (amelyet a foglalkoztatási bizottság már elfogadott) azt javasolja, hogy igen, a tagállamok szakminiszterei között decemberben létrejött kompromisszum viszont azt ajánlja, hogy ne, csak az idő úgynevezett aktív része. Az ügynek elsősorban az egészségügyi ellátásban van jelentősége.
[ajanlo=143][igazitas=left/]Több tagállamban is hatalmas többletterhet jelentene a társadalombiztosításnak, ha az ügyeleti idő inaktív része is munkaidőnek minősülne. Ebben az esetben ugyanis sokkal nagyobb fizetést kellene adni a hét végi és éjszakai ügyeletet végző orvosoknak, illetve nővéreknek, ráadásul csökkenteni kellene a nekik előírható ügyelet hosszát is - ez újabb orvosok és nővérek felvételét tenné szükségessé, noha már most is szakemberhiány van.
A másik kényes pont a munkavállalónak az a joga, hogy munkaszerződésében kiköthesse: önként hajlandó többet dolgozni, mint az irányelvben maximumként szereplő 48 óra. A parlamenti határozat tervezete hároméves átmeneti idővel megszüntetné ezen lehetőséget (az úgynevezett egyéni opt-outot), ez ellen főleg Nagy-Britannia, de több más tagállam is tiltakozik. A brit iparszövetség például aggodalmát fejezte ki, hogy az egyéni opt-out lehetőségét fenntartani kívánó londoni kormány erősödő nyomás alá kerül a szakszervezetek részéről - számol be a Világgazdaság.
EU-napirenden a munkaidő maximalizálása
Ma szavaz az Európai Parlament plenáris ülése a 2003/88/EK-irányelv módosításáról, amely hosszú hónapok óta heves vita tárgya az eurohonatyák körében és a tagállamok kormányai közt is, írja a Világgazdaság.
