A magyarok rosszabbul élik meg a válságot és a terjedő munkanélküliséget, mint a régió többi országának lakosai - legalábbis erre utalnak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) csütörtök éjjel nyilvánosságra hozott tanulmányának egyes megállapításai.
Elégedetlenségből jeles
Ezek között szerepel például, hogy Bulgária mellett Magyarországon csökkent a legnagyobb mértékben az élettel való elégedettség mértéke a kelet-európai régióban a krízis begyűrűzése óta - eközben a lengyeleknél csak enyhe visszaesés figyelhető meg, a litvánoknál pedig meglepő módon nőtt az elégedettség az elmúlt években.
Érdekesség, hogy a magyar index 1990 óta folyamatosan romlik. Míg húsz évvel ezelőtt még átlagban hatosra értékeltük életünket, a 2000-es évek elején 5,5-re, 2009-ra pedig öt alá csökkent ez a mutató. (A felmérés során az emberek 1-től 10-ig terjedő válaszokat adhattak arra a kérdésre, mennyire elégedettek az életükkel – a szerk.)
Bár a magyaroktól korántsem áll távol a búsongásra való hajlam, a pesszimizmus térnyerése az egész világban megfigyelhető jelenség az elmúlt években - mégha temészetesen korántsem egyenlő mértékben. Az ILO szerint ennek oka a gazdasági krízis - ahogy nőtt a gazdasági bizonytalanság, úgy váltak egyre borúlátóbbá az emberek.
Több millióan adták fel az álláskeresést
A válság a munkaerőpiacot is igencsak visszavetette. Beszédes tény, hogy az ILO által vizsgált 35 országban az álláskeresők csaknem negyven százaléka már több mint egy éve nem tud elhelyezkedni.
A negatív tapasztalatok miatt jelentősen nő a demoralizáltság, az önbizalomvesztés és a mentális egészségügyi problémák megjelenésének veszélye, állapítja meg a tanulmány. Ezen tendenciák erősödésére utal, hogy 2009-ben több mint négymillió ember hagyott fel az álláskereséssel a kilátástalanság miatt, az idei év elején pedig 1,2 millióval nőtt a munkaerőpiacról kilépők száma.
Elhúzódik a recesszió a munkaerőpiacon
Bár néhány országban az elmúlt időszakban már mutatkoztak pozitív jelek - hazánkban például tavasz óta folyamatosan nő a foglalkoztatottak száma -, az ILO szerint sok országban további, elhúzódó recesszióval kell szembenézni.
A borús kilátásokat Raymond Torres, az intézet igazgatója két fő okra vezeti vissza. „Az első, hogy azokat a pénzügyi ösztönző csomagokat, amelyek kritikus szerepet játszottak egy még mélyebb válság elhárításában és segítettek a gazdaság beindításában, most olyan országokban vonják vissza, ahol a gazdaság beindulása – ha egyáltalán megtörtént – még mindig túl gyenge. A második, és alapvetőbb tényező pedig az, hogy a válság legfontosabb okait nem kezelték megfelelően.”
Mindezek miatt a fejlett gazdaságokban csak 2015-re állhat vissza a foglalkoztatás a válság előtti szintre – egy évvel ezelőtt még 2013-ra tették ennek időpontját a munkaügyi szervezet szakemberei. Ami a feltörekvő és fejlődő országokat illeti, bár esetükben ismét növekedni kezdett a foglalkoztatás, még így is több mint nyolcmillió új munkahelyre van szükség a krízis előtti állapot eléréséhez.
Az ILO szerint a tanulmány adatai is megerősítik azt a célkitűzést, hogy a munkahelyteremtésnek a gazdasági fellendülés központi kérdésévé kell válnia, a teljes foglalkoztatást pedig alapvető makroökonomiai céllá kell tenni - az alacsony inflációval és a működőképes költségvetési politikával együtt.
W. B.
mfor.hu
