Siófokon az április 26-27-én megtartott kétnapos IX. CIO Fórum több tucatnyi előadása közül talán a legeredetibb - akár eretnek is mondható - gondolatokkal teli hozzászólás volt Braun Péteré, aki sajátos szemszögből közelített a napjainkban oly sokat emlegetett "outsorcing vagy insourcing" dilemmához.
Sikk lett "outsourcingolni"
Ha egy informatikai eseményszervező nyerő konferenciatémát keres, szinte az elsők között vetődik fel az erőforrás-gazdálkodás fenti slágerkérdése. A zömében informatikai szervezeteket irányító konferencia-látogató informatikusok nem lankadó figyelme érthető.
Ők ugyanis két csoportra oszthatók: egy részük már átesett erőforrás-kihelyezésen (vagyis tapasztalták már, milyen az, amikor munkatársaktól kell megválni, hogy később szolgáltatóként lássák viszont őket, és tudják, mit jelent, ha külső szolgáltatótól kell megkövetelni azt, amit korábban a kollégák nyújtottak), mások viszont még előtte állnak ennek a megrázkódtatásnak.
Erősen leegyszerűsítve üzletviteli, szakmai (esetünkben: informatikai) és nem utolsósorban emberi vonatkozásai vannak az outsourcingnak, s a szakmai közönség hajlamos mellőzni az elsőként említett vetület alapos elemzését.
Ma már a magát korszerűnek tartó menedzsment számára "outsourcingolni" olyan természetes, mint a levegővétel, mi több, talán sikk is.
Braun: megosztjuk-e a profitunkat?Braun Péter a problémát a gyökerénél ragadta meg, és üzletviteli szempontból tárta fel az erőforrás-kihelyezéssel járó kockázatokat. Mondandója az egybegyűltekben visszhangot keltett, hiszen napjaink üzleti életében több esetre is emlékeztethették őket szavai.
Valószínűleg saját találmánya Braunnak az Empty Enterprise Center kifejezés, azaz a "nem ajánlott végállapot". Az OTP igazgatósági tagja szerint az outsourcingot a végletekig fokozva - kihelyezve a gyártást, az értékesítést és a többit - sikeresen és gyorsan kiüresíthető a vállalati központ.
Egy belső tevékenység kihelyezésekor valószínűleg arról is döntünk, hogy megosztjuk a profitunk egy részét a tevékenységet a továbbiakban számunkra szolgáltatásként nyújtó külső vállalkozóval, fejtegette Braun.
E megállapítás meglehetősen egyedinek mondható abban az érvzuhatagban, amely a szakmai közönségre évek óta zúdul, és amely az erőforrás-kihelyezés mellett tör lándzsát. (Az outsourcingra vállalkozó szolgáltató cégek a szinte folyamatos kampányban azt mint "mindenféle áfium elleni orvosság" mutatják fel.)
A kilencvenes évek közepén, amikor az informatikai szakma először esett szerelembe az úgynevezett nyílt rendszerekkel, Braun az Informatikai Vállalkozások Szövetségének egyik menedzsertalálkozóján azt találta mondani, hogy a bankok a zárt rendszereket szeretik.
Most pedig arra figyelmeztet, hogy érdemes józanul, egyszerű, de lényegre törő kérdéseket megválaszolva mérlegelni, mit nyerhet vagy veszíthet a vállalat, ha a rá nehezedő nyomást egyes tevékenységek kihelyezésével szándékozik nagy sebesen enyhíteni.
Menedzsment Fórum
