Mint ismert, a vezetés eredetileg azt tervezte, hogy a Mercedes új C modelljének gyártását 2007-től - az alacsonyabb költségek miatt - Sindelfingenből Brémába helyezi át, emellett - Sindelfingen kárára - a dél-afrikai egységek termelését is növeli. Erre abban az esetben került volna sor, ha nem sikerül elérni az 500 millió eurós költségmegtakarítást a dél-németországi gyárakban. Ennek következtében a 30 ezer sindelfingeni dolgozóból mintegy 6000-t bocsátott volna el a cég.
A közelmúltban más német konszerneknél nagyobb kompromisszumokra kényszerültek az alkalmazottak. A Siemens két üzemében például a 35 órás munkahétről visszatérnek a 40 órásra, de a több munkáért nem fizetnek, emellett a dolgozók évente csak egyszer, a nyereségesség függvényében kapnak nyaralási és karácsonyi pénzt.
Hasonló takarékoskodási csomag bevezetését tervezi a Volkswagen, a Thomas Cook turisztikai konszern és a Karstadt Quelle áruházlánc is.
A napvilágot látott, illetve részben meg is valósult tervek nyomán heves vita bontakozott ki a szakszervezetek és a munkaadói oldal között a térítésnélküli munkaidő-növelésről, a szabadságok megkurtításáról, illetve a munkahelyek külföldre helyezésének megakadályozásáról.
Elemzők szerint a németeknek valójában most azzal a problémával kell szembesülniük, hogy a jóléti állam fenntartása egyszerűen túl sok pénzt emészt fel, és áldozatok nélkül nem lehet az eddigi színvonalon tovább működtetni a rendszert.
(Menedzsment Fórum)
Félsikerrel zárult a harc a DaimlerChryslernél
Több hétig tartó tárgyalások és tömeges sztrájkok után sikerült egyezségre jutnia a szakszervezeteknek a cég vezetésével. A megállapodás értelmében a DaimlerChrysler vezető menedzserei lemondanak fizetésük egy hányadáról, a munkavállalók egy részének pedig nő a heti munkaideje.
