A kérdések harmadik típusa terveinkre és elvárásainkra vonatkozik.
- Milyen karriert szeretnénk a jövőben?
-
- Milyen kereseti igényeink vannak?
-
- Mikor szeretnénk gyereket?
-
- Mire szoktunk gyűjteni?
-
- Milyen pozíciót szeretnénk betölteni a cégnél néhány év múlva?
A válaszokról
A kérdéseket mindig figyelmesen hallgassuk végig, és közlésünk legyen érthető, strukturált, tömör. Senki sem szereti a kacifántos körmondatokat és azt sem, ha valaki túl sokat beszél. Érdemes határozott, az erősségeinkre koncentráló, de nem nagyképű válaszokat adni. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis nem tesz jó benyomást, ha be akarjuk bizonyítani, hogy mi mindenkinél szebbek, jobbak vagyunk, és sokkal többet tudunk, mint akár a velünk szemben ülő. Ha egy kérdésre nem tudunk azonnal válaszolni, vagy zavarban vagyunk, várjunk néhány pillanatot, hogy visszatérjen az egyensúlyunk.
Gyakran nem maga a válasz a lényeges, hanem a módja: logikusan érvelünk-e, keresünk-e miérteket, vagy csupán tőmondatokra szorítkozunk. A beszélgetésben való aktív részvételünket jelzi az is, hogy mi is felteszünk kérdéseket! Ez egyrészt azt jelenti, hogy nyugodtan visszakérdezhetünk, ha nem értünk valamit. Másrészt tudakozódhatunk a betöltendő pozícióval kapcsolatban - ez a komoly érdeklődésünk jele lehet a beszélgetőpartnerünk számára. A jó kérdés bizalmat és szimpátiát szül. Lehetőleg kerüljük az önéletrajzunkra tett utalásokat, mivel nem lehetetlen, hogy a velünk szemben ülő nem olvasta.
Végezetül újra hangsúlyoznunk kell, hogy akkor tesszük a legjobb benyomást, ha önmagunkat adjuk, nem akarunk másnak látszani, ismerjük saját képességeinket, és merjük vállalni hibáinkat is. Világosan, tisztán, érthetően fogalmazunk, mindig a feltett kérdésre válaszolunk, és megpróbálunk ráhangolódni a kérdező stílusára.
