A társadalmi elégedettség mérése igen összetett és nehéz feladat. Könnyű lenne a kérdést azzal elintézni, hogy minél gazdagabb egy ország annál boldogabbak a lakosai, azonban a GDP mint fontos gazdasági mutató csak korlátozottan képes az életminőséget kifejezni. Például, ha egy ország úgy dönt, hogy drasztikusan csökkenti erdőterületei nagyságát és a faexportból növeli bevételeit, az emberek vélhetően nem lesznek boldogabbak majd a természetes élőhelyek eltűnése és a talajerózió miatt. Emellett a GDP növekedése egyáltalán nem biztos, hogy egyenlő arányban oszlik meg az állampolgárok között.
Az Eurostat több mutatót vizsgált meg az életminőség tárgykörében lefedve az azt alakító legfontosabb szempontokat. Mivel nem mindenhol fizetünk euróval és az árszínvonal még az eurózónán belül is eltérő, a statisztikai hivatal ezért vásárlóerő-egységben (PPS) számol, amely kiegyenlíti a fellépő különbségeket az egyes uniós országok között. A PPS-ben kifejezett egy főre eső GDP Magyarországon 17 000 az unió 25 500-as átlagához képest. Nálunk csak Bulgária, Horvátország, Lettország és Litvánia „büszkélkedhet” alacsonyabb értékekkel.
Az egyik fontos mutató a háztartások bevétele és az anyagi javakhoz való hozzáférés volt. A vizsgálat kiderítette, hogy bár a szegénység elleni küzdelem fontos prioritás az unióban, hatalmas a különbség az egyes államok között a termékekhez és szolgáltatásokhoz való elérhetőség tekintetében. Míg Luxemburgban a lakosság mindössze 1,5 százalékát érinti az a probléma, hogy nem tud elmenni nyaralni, nem jut elegendő húshoz, vagy nem tud megvenni olyan tartós fogyasztási cikkeket, mint a mosógép vagy színes televízió, Romániában négyből egy embert találkozik ezzel. A vizsgálat kiderítette, hogy Magyarországon azokban a háztartásokban, ahol a munkához való hozzáférés korlátozott és van eltartott gyerek, az elszegényedés esély kétszer akkor mint ott, ahol nem kell senkit eltartani.
A munka, mint az egyik legfontosabb napi szinten végzett tevékenység nagy mértékben meghatározza az emberek életminőségét, így ez is bekerült az indikátorok közé. Az elemzés külön vizsgálta, hogy az egyes országokban hány órát dolgoznak az emberek fő- és mellékállásban. Előbbi az unióban 41,6 órát, utóbbi 12,2 órát tesz ki. Magyarországon 40,6 órát töltünk elsődleges munkahelyünkön, azonban Európa valamennyi országát megelőzve 19,1 órát valamilyen másodállásban.
Siralmas a kép hazánkban a várható élettartam tekintetében is. Míg az EU egészét tekintve az emberek átlagosan 80,3 éves korukig élnek, nálunk ez a szám 75,3. Az oktatást nézve ugyanakkor nem állunk rosszul. Azon fiatalok aránya, akik 18 és 24 éves koruk között legfeljebb egy középfokú végzettséggel a kezükben felhagynak a tanulással, 12,7 százalék az unióban, itthon mindössze 11,5. Igaz, hogy a statisztikákat olyan országok rontják, mint Spanyolország vagy Portugália, ahol 20 százalék feletti a tanulást korán abbahagyók aránya. Megdöbbentő, hogy 2011-ben még mindig jelentős volt azok aránya, akik (a 25 és 54 éves lakosság körében) még soha nem használták a világhálót. Míg az uniós átlag 15 százalék, Romániában az emberek közel fele tartozott ebbe a csoportba. Hazánk 17 százalékos penetrációval szintén nem tartozott az élmezőnybe.
(forrás: Eurostat)
Szintén nem lehetünk büszkék arra, hogy a magyarok a legkevésbé képesek egy váratlan kiadás finanszírozására az unión belül. Míg Európában az emberek 40,2 százaléka nem él anyagi biztonságban, itthon ez az arány 74,3 százalék. Rajtunk kívül csak Litvániában okoz ez problémát 70 százaléknál nagyobb mértékben.
Itthon is egyre gyakrabban esik szó a nemek közötti bérkülönbségekről, amelyben szintén rosszabbul állunk mint az uniós átlag, bár vannak nálunk – ilyen tekintetben - kevésbé fejlett államok is.
Végül az egyik legfontosabb mutató, a társadalmi elégedettség mérésében Magyarország csúnyán alulmaradt. Az európai polgárok 10-ig terjedő skálán értékelték elégedettségüket életükkel 2011-ben. Magyarországon a „boldogságfaktor” az uniós 7,1-el szemben mindössze 5,8. Nálunk csak a bolgárok szomorúbbak.
Szász Péter
mfor.hu
