A válaszadók közül 58 százalék nehezen kezelhető területnek, 29 százalék pedig nem létezőnek ítélte meg a motiváció helyzetét saját szervezeténél. Mivel a motiválás nélkül a megfelelő munkateljesítmény és ehhez kapcsolódóan az üzleti eredmény is nehezen realizálható, így az összkép elég elkeserítő – derült ki a DGS GLOBAL RESEARCH által készített Országos HR Benchmark Felmérésből.
A felmérés különlegessége, hogy a hazai HR-piac erősségein és fejlesztendő területein túlmenően a súlyos hiányosságokra is rámutatott. Így a megkérdezett HR-esek saját bevallása szerint is komoly problémát jelent a vállalatok számára a munkavállalók –indokolt, vagy éppen indokolatlan- nagyarányú hiányzása, a munkaerő kiesése. A válaszokból kiderült, hogy 20 százalékuknál e kérdéssel nem foglalkoznak, további 8 százalékuk pedig kifejezetten nehezen kezelhető területnek véli e munkaügyi problémát.
A válaszadók majdnem egynegyede szerint teljesen hiányzik az emberierőforrás-menedzsmentből a béren kívüli juttatások rendszere és szintén hasonló az aránya azoknak, akik problémásnak vélik az egyébként a munkaerő-piaci versenyképesség szempontjából kulcstényezőnek számító béren kívüli juttatások kezelését. Érdekes adat, hogy ennél jóval magasabb, 37 százalékos azon HR-esek aránya, akik a bérezési politika alakításának terén problémákkal küzdenek, miközben a szakértők meglátása szerint ez a fókuszpont alapvető forrása a munkaügyi konfliktusok kialakulásának és esetleges eszkalálódásának.
Az Országos HR Benchmark Felmérés eredményei megerősítették, hogy a hazai HR-piacon még mindig nem tapasztalható kellő dinamizmus a változásokat illetően. A szervezeti kultúra és a szervezeti változások kezelése a megkérdezettek negyede szerint abszolút mértékben hiányzik a cégpolitikából, egyharmaduknál pedig létezik ugyan, de komoly problémákkal küzd. Releváns alapmotívuma lehet ennek a kérdéskörnek, hogy a munkáltatók 11 százalékánál egyáltalán nem követik nyomon a ledolgozott, vagy éppen túldolgozott munkaidőt és hasonló a hányada azoknak, akik ezt a szempontot nem tudják kellőképpen kezelni annak ellenére, hogy alapvetően a legtöbb munkáltatónál az idő alapú bérezés a preferált bérezési forma.
A „minden mindennel összefügg” elvét jól mutatja a szervezeti kultúra, illetve a munkaidő figyelmen kívül hagyásával párhuzamosan kimutatható meglehetősen gyenge munkaerő-megtartási képesség. „A felmérésben résztvevők 34 százaléka érzi úgy, hogy munkáltatójának még van mit tenni e területen. Néhány vállalkozásnál azonban teljesen hiányzik a munkáltatók tudatos törekvése a munkaerő megtartására” – állítják a felmérést végző szakemberek.
Bár a munkavédelem és egészségvédelem alapvető munkáltatói kötelesség, amelyet jogszabályok is támogatnak, ennek biztosításán szintén lenne még mit erősíteni a hazai szervezeteknek. A megkérdezett HR-esek 13 százalékánál a munkavédelem, 20 százalékánál pedig az egészségvédelem hiányzik teljes mértékben a cégvezetők által kitűzött HR-fókuszpontok köréből.
A felmérés különlegessége, hogy a hazai HR-piac erősségein és fejlesztendő területein túlmenően a súlyos hiányosságokra is rámutatott. Így a megkérdezett HR-esek saját bevallása szerint is komoly problémát jelent a vállalatok számára a munkavállalók –indokolt, vagy éppen indokolatlan- nagyarányú hiányzása, a munkaerő kiesése. A válaszokból kiderült, hogy 20 százalékuknál e kérdéssel nem foglalkoznak, további 8 százalékuk pedig kifejezetten nehezen kezelhető területnek véli e munkaügyi problémát.
A válaszadók majdnem egynegyede szerint teljesen hiányzik az emberierőforrás-menedzsmentből a béren kívüli juttatások rendszere és szintén hasonló az aránya azoknak, akik problémásnak vélik az egyébként a munkaerő-piaci versenyképesség szempontjából kulcstényezőnek számító béren kívüli juttatások kezelését. Érdekes adat, hogy ennél jóval magasabb, 37 százalékos azon HR-esek aránya, akik a bérezési politika alakításának terén problémákkal küzdenek, miközben a szakértők meglátása szerint ez a fókuszpont alapvető forrása a munkaügyi konfliktusok kialakulásának és esetleges eszkalálódásának.
Az Országos HR Benchmark Felmérés eredményei megerősítették, hogy a hazai HR-piacon még mindig nem tapasztalható kellő dinamizmus a változásokat illetően. A szervezeti kultúra és a szervezeti változások kezelése a megkérdezettek negyede szerint abszolút mértékben hiányzik a cégpolitikából, egyharmaduknál pedig létezik ugyan, de komoly problémákkal küzd. Releváns alapmotívuma lehet ennek a kérdéskörnek, hogy a munkáltatók 11 százalékánál egyáltalán nem követik nyomon a ledolgozott, vagy éppen túldolgozott munkaidőt és hasonló a hányada azoknak, akik ezt a szempontot nem tudják kellőképpen kezelni annak ellenére, hogy alapvetően a legtöbb munkáltatónál az idő alapú bérezés a preferált bérezési forma.
A „minden mindennel összefügg” elvét jól mutatja a szervezeti kultúra, illetve a munkaidő figyelmen kívül hagyásával párhuzamosan kimutatható meglehetősen gyenge munkaerő-megtartási képesség. „A felmérésben résztvevők 34 százaléka érzi úgy, hogy munkáltatójának még van mit tenni e területen. Néhány vállalkozásnál azonban teljesen hiányzik a munkáltatók tudatos törekvése a munkaerő megtartására” – állítják a felmérést végző szakemberek.
Bár a munkavédelem és egészségvédelem alapvető munkáltatói kötelesség, amelyet jogszabályok is támogatnak, ennek biztosításán szintén lenne még mit erősíteni a hazai szervezeteknek. A megkérdezett HR-esek 13 százalékánál a munkavédelem, 20 százalékánál pedig az egészségvédelem hiányzik teljes mértékben a cégvezetők által kitűzött HR-fókuszpontok köréből.
Ami ezzel szemben hétköznapi szinten is súlyos problémákat okozhat, az a munkakör-értékelések és az azokat felölelő értékelési rendszerek anomáliája. Mindkét esetben ugyanis a HR-esek jelentős része, 25 százaléka látta az értékelések munkavállalók irányába történő elfogadtatását, illetve hatékony kivitelezését problematikusnak.
A felmérést végző szakértők ugyanakkor rámutattak arra, hogy „ahol a rendszer kialakítását a felek elfogadják, ott a vállalati értékrend elfogadtatása is könnyebb”. Ehhez azonban szintén egy fajsúlyos pontként kéne kezelni a munkakör-értékelési politika helyes kivitelezését a teljesítményértékelésen túlmenően. Apropó teljesítményértékelési gondok: a HR-esek 35 százaléka küzd ilyen jellegű HR-problémával, további 24 százalékuknál pedig egyáltalán nem mérik a munkaerő teljesítményét.
A fenti adatokat nézve nem csoda, hogy a munkatársak fejlesztésére még ennél is kevesebb figyelemmel tekintenek a cégek. És hogy ezek után mennyire fókuszpont a hazai munkáltatóknál az elégedett munkavállaló? A megkérdezettek 32 százalékánál „egyáltalán nem jellemző szervezetükben a dolgozói elégedettség felmérése”, további 31 százalék megítélése szerint pedig komoly hiányosságokkal küzd a szervezet ezen a téren - lenne tehát min javítani.
Garai Katalin
