Napjainkban éves szinten 27 ezer magyar hagyja el az országot, hogy és vállal munkát küldföldön. Tény, hogy a hazai helyzet a számokat tekintve nem annyira tragikus, ha Lengyelország 324 ezer, Románia 202 ezer, vagy akár Bulgária 82 ezer fős kivándorlását tekintjük - mondta Pellényi Gábor az ICEG Európai Központjának tudományos munkatársa az IIR Versenyképes Javadalmazás 2007 című budapesti konferenciáján, ahol felhívta a figyelmet arra, hogy kellő állami és piacgazdasági beavatkozás hiányában Magyarországnak komoly gazdasági hátrányokat okozhat a munakerő végleges kivándorlása.
A szakember beszámolójából kiderült, hogy a migráció nemzetközi szintű kutatásai szerint a legtöbb kivándorló Lengyelországból, Romániából, Bulgáriából és a balti államokból kerül ki, míg a munkavállalók legtöbbje az Egyesült Királyságban, Írországban és Németországban szeretne munkát vállalni. A migrációs tendenciákat tekintve összességében elmondható, hogy a munkavállalók körében még mindig a rövid távú és az idénymunka a meghatározó cél a kivándorlás során.
Hatástanulmányok támasztják alá, hogy az Európai Unió korábbi tagországai által fenntartott munkaerő-piaci korlátozások nem akadályozták, sokkal inkább megváltoztatták az Unión belüli migrációt, illetve annak irányát. A nemzetközi adatok szerint azokban a nyugat-európai országokban - mint amilyen az Egyesült Királyság is -, ahol csak minimális korlátozást léptettek érvényben a külföldi munkavállalók bevándorlását tekintve, ott a gazdasági növekedést nagyban támogatta a migráció. A vendégmunkások addig még be nem töltött állásokat vállalnak el a honi munkásoknál alacsonyabb bérszínvonalért, ami segíti a nemzetgazdasági bérszínvonal fékent tartását.
Keleten ugyanez nem mondható el, mivel a munkaerő igyekszik a nyugati országok felé orientálódni. Különösképpen a Baltikumra jellemző, hogy az elvándorló munkaerőszegmens miatt egyes gazdasági szférákban növekvő munkaerő-hiány lép fel. A megnövekedett munkaerő-kereslet miatt gyors bérnövekedés tapasztalható, a bérspirált pedig munkaerő-beáramlás híjján nehéz megállítani.
Pellényi Gábor rámutatott arra is, hogy az EURES információi alapján a migrációban leginkább érintett szakmai körök: az informatikusok, a mérnökök, az egészségügyi alkalmazottak, a szakmunkások, a szolgáltatások és az építőipari szakmák köre. Magyarországról a legtöbb nyugati országokban állást találó munkás is az építőipari szakmunkások köréből került ki.
A migráció kordában tartásához ismernünk kell az okokat is. Ilyen kivándorlás-ösztönző tényező a globalizáció adta jobb közlekedési lehetőség is. "Nem várhatjuk, hogy a munkaerő idehaza maradjon, ha jóval magasabb bérért akár német munkáltatónál is dolgozhatna. Sajnos a jelenlegi hazai infrastruktúrális feltételek mellett nem ritka, hogy valaki gyorsabban kiér egy német, vagy akár osztrák városba mint egy hazai kisvárosba. Ilyen feltételek mellett nem csoda, hogy inkább külföldön vállal munkát". Az utazási körülmények nemzetközi szintű javulásán túl a rugalmas foglalkoztatási formák, a tudásalapú gazdaság és a felsőoktatás nemzetközivé válása is kiváltó okként jelentkezik a növekvő migráció hátterében.
A migrációban fejlett országok elöregedése is komoly szerepet játszik. Problémát jelent, hogy miközben a korábbi nagy lélekszú generációk életfeltételei javultak, és a várható élettartalom kitolódik, jelentős mértékben visszaesett a gyerekek születésének száma. A szociális rendszer finanszírozásához, illetve a gazdaság működőképességének fenntartásához ugyanakkor egyre nagyobb mértékű utánpótlásra lenne szükségük. Részben ezen okokból kifolyólag gyorsan növekszik az egészségügyi munkaerő-utánpótlási igénye is, így nem véletlen, hogy a keleti régióból egyre több orvos, nővér, szakápoló távozik a nyugati régió irányába.
200 százalékon pörög a brain drain hatásfoka
Nem újkeletű munkerő-piaci kihívás, ám most minden eddiginél nagyobb feladatot jelent a piacgazdaságok számára a brain drain, azaz az agyelszívás folyamata. Pellényi Gábor szerint napjaink és a jövő nagy kihívása a magyar gazdaság számára is, hogy a nyugati agyelszívás folyamatát valamelyest megfékezze. A magyar szakember kivándorlása pótolhatatlan veszteség, ennek ellensúlyozását csakis a hosszabb-rövidebb időre kivándorolt munkavállalók visszacsábításával érhetnénk el. Pellényi szerint ennek érdekes formája a kormányzati szintű háttértámogatás, amelyre jó példa Lengyelország, ahol nemrégiben kifejezetten erre a dolgoztak ki kormányprogramot. A dolgozók hazatérését például lakásvásárlási támogatással fűzték össze miután világossá vál: a migráció legfőbb tényezője, hogy a munkavállalók leendő lakásukra, házukra kívánnak pénzt spórolni a nagyobb keresetükkel. Bár ez idehaza is igaz a kivándorló munkavállalók nagy százalékára, egyelőre még nem fogalmazódott meg olyan kezdeményezés, amely a kivándorolt innovációs potenciál visszahívását szolgálná.
A megnövekedett migráció gazdasági következményeire való tekintettel a szakember felhívta a figyelmet, hogy nem csupán a belső piacgazdasági folyamatokra, de az ország külkereskedelmére is komolyan rányomja a bélyegét ha nem fordítunk kellő figyelmet a migráció problémájára. Mint mondta, a baj az, hogy a kivándorolt munkaerőbázis hiányában a gazdaság nem tud kellő forrást biztosítani egy nemzetközileg versenyképes gazdasági alap megteremtésére. A probléma elodázása az exportképességet és a piacképességet vonhatja kétségbe ha a migráció hosszútávú hatásmechanizmusait vesszük górcső alá.
Tanulj külföldön, de valósítsd meg idehaza önmagad!
A technológia-, és a tudástranszferre való fókuszálás tehát a jövőben elengedhetetlen lesz. Kiváló példának említette Pellényi Gábor a kínai piacot, ahol a kormány kifejezetten támogatja, hogy a dolgozók külföldre menjenek új, tágabb ismeretbázist gyűjteni, ugyanakkor erősen támogatja kormányzati szinten azt is, hogy néhány évvel később hazatérjenek. Ez a minden más országnál hatékonyabb 360 fokos tudástranszfer-folyamat biztosítja Kína számára, hogy egy Amerikához hasonló agyelszívási folyamattal napról-napra erősítse gazdaságát. Nem csoda, hogy a legnagyobb küldő országnak világszinten is Kína
munkaerőpiaca számít.
A migrációs hatástanulmányokat és statisztikai eredményeket nézve a
szakember szerint a következő tanulságok összegezhetőek: elsősorban a potenciálisan jelentkező eredmények miatt minden eddiginél jobban kéne fókuszálni a migrációs politikára. Fontos, hogy támogassuk a felsőoktatás tudásinnovatív jellegét is, mivel ez a kimutatások szerint az egyik legerősebb támogató-jelleggel bír a kivándorlás és hazatérés tekintetében. Nem utolsó sorban pedig új karriermenedzsment-politika kifejlesztésébe kéne belefognia a hazai cégeknek.
Pellényi Gábor úgy véli, hogy a szakmai kiküldetést minden eddiginél jobban kellene menedzselnie a cégeknek. Ezzel ugyanis két legyet üthetnének egy csapásra: a dolgozók motiválásán túl, elégedettségüket, illetve a cég tudásinnovációját is realizálni lehet. A hazatérők visszaszerzése kapcsán pedig új célkitűzésként említette a hazai HR-szakemberek számára, hogy igyekezzenek a béren kívüli juttatásokkal, a munkahelyi környezettel, és a karriermenedzsmenttel olyan körülményeket teremteni, amelyek miatt a külföldre távozott kiemelkedő tudású emberek érdemesnek láthatják újra hazatérni, újra a magyar piacon dolgozni.
Garai Katalin
