Két év alatt megtérül a távmunkahely

A távmunkával járó előnyök és hátrányok mérlegelésénél a jelek szerint még ez utóbbiak nyomnak többet a latban. Erre utalnak azok a becslések, amelyek a foglalkoztatottak fél-két százaléka közé teszik a hazai távmunkások arányát. A régi EU-tagországokban a munkavállalók mintegy 13 százaléka dolgozik ezen a módon, és számuk évente 20-30 százalékkal nő. Ennek oka - ez már a PricewaterhouseCoopers közelmúltban készült tanulmányából derül ki - az lehet, hogy a távmunkahely gyorsan, legfeljebb két év alatt megtérülő beruházás. Kockázati tényező egyebek között, ha nem megfelelő módon választják ki a távmunkában dolgozókat. Az alkalmazottak ugyanis nehezen ellenőrizhetőek, és ez nehezíti a vállalat üzleti titkainak megőrzését.

Minél nagyobb a cég, annál többféle eszközt használnak, ám ezt ellensúlyozza az, hogy a kisebb cégeknél jóval demokratikusabb a hozzáférés a meglévő eszközökhöz. Itt az alkalmazottak 30 százaléka használhatta "kapukon kívül", hálózaton keresztül a berendezéseket, míg a 10-250 fős vállalkozásoknál kevesebb mint ötöde. A nagyobb cégek inkább a felsővezetőik számára engedélyezik a távolról való hozzáférést a vállalati hálózathoz, míg a mikrovállalkozásoknál ritkább a hierarchia szerinti megkötés. A kisebb vállalkozásoknál a munkaidő beosztása is jóval rugalmasabb. Míg a 15 embernél többet foglalkoztatóknál a dolgozók kilenctizede dolgozik kötött munkarendben, addig a mikrocégeknél alkalmazottak majd négytizedének rugalmas a beosztása.

A távmunka bevezethetőségét többek között meghatározza, hogy a cégek miként szervezik és ellenőrzik alkalmazottaik munkáját. Az ELTE Szociológia Intézetének kutatói ennek alapján három típusba sorolták a jellemző vezetői magatartásokat: a szoros, átmeneti és eredménycentrikus ellenőrzési módszer közé, hozzátéve, hogy ez utóbbi az, amely megkönnyíti az atipikus foglalkoztatási formák alkalmazását, írja a Népszabadság.