A MÁV Zrt. Személyszállítási Üzletága múlt év november közepén egyszerűsített tárgyalásos eljárás keretében hat céget kért fel a call-center működtetésére szóló ajánlat megtételére. Az ajánlattevőnek vállalnia kellett a teljes üzemeltetést, az ott dolgozók foglalkoztatását, továbbá meg kellett vásárolnia a 40 munkaállomásos eszközparkot.
A nyertessel szemben azt vállalta az ajánlatkérő, hogy az évi 2,3 millió hívás 90 százalékát akkor is megtéríti, ha ennél kevesebb a valós szám. A második helyezettel szemben viszont három hónapos forgalom-előrejelzést vállalt, továbbá azt, hogy e jelzett forgalom 90 százalékát mindenképpen kifizeti. Végül a nyertes 79 forintos percdíjjal és 90,5 millió forint eszköz-vételárral lett az első. A második helyezett ajánlata 94 forintos percdíj és 50 millió forint vételár volt.
Kettős mérce
A második helyezett Első Pesti Telefontársaság Rt. azért fordult a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz, mivel szerinte az ajánlatkérő nem egyenlően bánt az ajánlattevőkkel. Ezt elfogadta a Döntőbizottság, mivel álláspontja szerint az évi 2,3 millió hívás 90 százalékának megfelelő garantált ellenszolgáltatás (ezt ajánlotta a győztesnek) kedvezőbb, mint a három hónapra előre jelzett forgalom 90 százalékának a garantált kifizetése. Így - az eltérő alapok miatt - nem tudtak azonos feltételekkel ajánlatot tenni a vállalkozók.
A második helyezett kifogásolta azt is, hogy a nyertes irreális árakat ajánlott, ugyanis a piacon egy perc call-center-szolgáltatás ára 85-130 forint, az eszközök pedig nem érnek többet 40-60 millió forintnál. A Döntőbizottság véleménye az volt, hogy a tárgyalásos eljárásban nem kell szakaszonként vizsgálni az ár irrealitását, a végső ár pedig reális volt.
