2014-ben a közfoglalkoztatásban érintett nettó létszám 482 843 fő volt - közölte kérdésünkre a Belügyminisztérium. Ez a szám közel 96 ezerrel magasabb a 2013-asnál (ekkor 386 ezren voltak közmunkások), a 2012.évi adatot pedig több mint 221 ezerrel haladja meg.
Mivel a tavalyi évi költségvetés alapján a cél az volt, hogy 250-300 ezer ember helyezkedjen el ilyen formában, kijelenthető, hogy a célt bőven túlteljesítette a kormány. Noha arra fontos felhívni a figyelmet, hogy a Belügyiminisztérium által közölt szám nettó értéket jelent. A tárca tájékoztatása szerint ez alapvetően azok létszáma, akik a vizsgált időszakban a közfoglalkoztatás valamely fő típusában legalább egy napon közfoglalkoztatásban részt vettek. "Ha egy egyénnek egy időszak alatt több szerződése született a közfoglalkoztatás ugyanazon típusában, tehát ugyanabban a támogatási paraméterben, akkor csak egyszer szerepel. Ha egy személy két szerződése két támogatási paraméterhez kötődik, akkor mindkettőben szerepel.
Támogatási paraméter
Hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás támogatása, Országos közfoglalkoztatási program támogatása, Kistérségi startmunka mintaprogram.
Bár arra vonatkozóan nem áll rendelkezésünkre adat, hogy hányan szerepelnek két támogatási paraméterben, véleményünk szerint a költségvetésben megfogalmazott célt még ezen személyek levonása után is túlteljesítették.
Mindezt egyébként az államkincstári adatok szerint 225,5 milliárd forintból valósította meg a kormányzat, a megemelt előirányzatként betervezett 231,1 milliárd forint helyett. A tavaly közfoglalkoztatásra elköltött összeg egyébként 54,4 milliárddal haladja meg a 2013-as kiadásokat és 109-cel magasabb a 2012-es kiadásnál. Idén egyébként minden eddiginél többet, 270 milliárd forintot szán a kormány a közfoglalkoztatásra.
Mi a helyzet a legfőbb céllal?
A közfoglalkoztatás egyik legfőbb célja a kormányzati nyilatkozatok szerint az volt, hogy a régóta munkanélküli személyeket visszatereljék az elsődleges munkaerőpiacra. A munkavégzés újbóli "megszerettetésével", a tapasztalatszerzéssel erősítenék a munkavégzési hajlandóságot. Éppen ezért a Belügyminisztériumnál rákérdeztünk arra is, hogy a közfoglalkoztatásban résztvevők hány százaléka tudott elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon.
A tárca válaszában kifejtette: a közfoglalkoztatási programból történő kilépést követő 180. napon az elhelyezkedés aránya 2014 első félévében 11,4 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy ha időarányosítjuk a cikkünk elején közölt nettó létszámot, akkor 27,5 ezren találtak magunknak munkát. A tavalyi első féléves arányszám egyébként lényegesen rosszabbnak is nevezhető az egy évvel korábbihoz képest, 2013 első hat hónapjában ugyanis 13,2 százalékos volt az elhelyezkedők aránya. Igaz, ez az év egészét tekintve 11,5 százalékra csökkent, vagyis az év második fele lehúzta az arányt. Amennyiben 2014-ben is hasonló tendencia mutatkozik, akkor könnyen lehet, hogy épp csak meghaladja majd a 10 százalékot az elhelyezkedők aránya.
A Belügyminisztérium kérésünkre elküldte megyei lebontás szerint is az adatokat, melyek szerint tavaly a legtöbb közmunkával érintett személy a rosszabb munkaerőpiaci helyzetű régiókban volt. Így Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 78,5 ezer, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 70,1 ezer, a rangsor harmadik fokán pedig Hajdú-Bihar áll majdnem 43 ezer közmunkában érintett személlyel. A legkevesebben talán nem nagy meglepetésre Győr-Moson-Sopron megyében voltak, 5,1 ezer fő.
Ami az elhelyezkedni tudók arányát és az ebből felállított rangsort illeti, alapvetően úgy tűnik, hogy a közfoglalkoztatás nem igazán tudja betölteni eredeti, kormányzat által deklarált funkcióját. Az arányokat vizsgálva megállapítható ugyanis, hogy azokban a megyékben, ahol magas a közfoglalkoztatás, országos viszonylatban a legalacsonyabb az elhelyezkedni tudók aránya. Ezzel szemben a jobb munkaerőpiaci lehetőségeket kínáló megyékben, ahol a közmunkára is kisebb szükség van, a programból kilépők is sokkal könnyebben és nagyobb arányban tudnak elhelyezkedni.
Székely Sarolta
mfor.hu
