A magyarországi rendszerváltás egyik fő ígérete az volt, hogy mielőbb hozzuk be Ausztriát mind életszínvonalban, mind életminőségben. A kezdeti különbség viszont - főleg, ha az életminőség-mutatókat nézzük - alig csökkent. Ausztriában ugyanis az átlagjövedelem még mindig négyszerese a magyarnak.
Felmerül ugyanakkor az is, hogy nekünk legfőképpen a szlovákokkal, a csehekkel és a lengyelekkel kell regionálisan versenyeznünk a hasonló politikai és gazdasági háttér miatt. Megnéztük, hogy is áll hazánk ebben a regionális keresztmetszetben Ausztriához viszonyítva.
Magyarországon azok, akik az átlagbér környékén keresnek, a hetedik jövedelmi tizedbe tartoznak, miközben Nyugat- Európában ugyanezzel a keresettel csak az alsó kettő jövedelmi decilisbe lehetne bekerülni. Éppen ezért problémás a hazai nettó átlagbérrel rendelkezőknek a nyugat-európai középosztályhoz való hasonlítása.
2015-ben Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter minden nyugati bérek utáni sóvárgást megszüntetett, amikor egy zártkörű fórumon azt mondta, hogy a következő 20 évben a fiatal szakképzett munkaerő számára nem tud a magyar kormány a nyugat-európai bérekhez képest versenyképes ajánlatot tenni. Ugyanezt megerősítette a július eleji kormányinfón is, amikor az uniós tagsággal kapcsolatban elmondta, hogy az osztrák és a magyar családok átlagos bérszintje nem változott az elmúlt években érdemben, és nem közeledett a magyar bérszint az osztrákhoz az EU-tagsággal. Ezt Lázár úgy interpretálta, hogy túl sokat áldozat és kevés motiváció van
az uniós tagság esetén.
Az alábbi ábrán látható, hogy a vágyott osztrák bérek és a régió országainak bérei közötti különbség óriási az Eurostat adatai alapján. Míg 2015-ben egy átlag magyar havi 559 eurót, azaz 176 ezer forint nettó bért kapott kézhez (ez éves szinten 6702 eurót), addig Ausztriában ez az összeg 2359 euró, vagyis nettó 743 050 forint (éves szinten 28307 euró) volt. Tehát a mostani szinten legalább négyszeresére kellene emelni a béreket ahhoz, hogy ezt beérjük.
Regionális összehasonlításban is a sor végén kullogunk Lengyelország, a Cseh Köztársaság és Szlovákia mögött. A visegrádi országokkal a 2004-es közös uniós csatlakozásunkkor még megközelítőleg hasonló átlagbérekkel rendelkeztünk, a többiek azonban a későbbiekben jóval nagyobb arányú növekedést produkáltak. A Cseh Köztársaság kezdetben kimagasló volt a nettó bérek emelkedésében, amelyet azonban 2014-2015-re beért Lengyelország, s megközelített Szlovákia is. Az osztrák éves átlagbérek még így is háromszor akkorák, mint a régiót vezető lengyelországiak.
A magyar nettó átlagbérek hiába nőttek azonban 52 százalékkal 2004-hez képest, ha közben Ausztriában 29 százalékkal emelkedtek a bérek, ráadásul jóval magasabb osztrák kiindulási bérhez viszonyítva. Lengyelországban igen nagyot hasítottak az elmúlt 10 évben a keresetek, ugyanis 2004-hez képest több mint kétszeresére emelkedtek. A cseh bérek közel 80 százalékkal nőttek a 2004-es adatokhoz képest, a szlovákoknál pedig több mint 30 százalékos gyarapodásról beszélhetünk 2007-hez viszonyítva. (szerk.: itt csak 2007-es adatok álltak rendelkezésünkre az Eurostat adatbázisban.)
Az elmúlt 12 évben sikerült elérni hazánkban ezt az 52 százalékos bérnövekményt, amellyel még mindig messze vagyunk az osztrák életminőségtől. Ráaádsul a mérvadó régióban is sereghajtók vagyunk. Ha ugyanilyen ütemű növekedéssel számolunk, akkor a 2015-ös osztrák nettó éves átlagkereset eléréséhez további 51 év lenne szükséges, azaz talán 2067-re elérjük a 2015-ös osztrák fizetéseket.
mfor.hu
