A közép-európai országok hagyományosan uralják a mezőnyt, amikor a lakástulajdonlási statisztikákról esik szó. A magyar társadalom erősen röghöz kötött, Dr. Dúll Andrea környezetpszichológus szerint a volt szocialista régió társadalmainál erős identitásképző elem a saját otthon. Az emberek a felnőttséggel, az önálló élettel azonosítják az ingatlantulajdon megszerzését. Valóban, a magyarok kicsit több mint negyede az önálló lakhatás megoldását jelölte meg céljaként az OTP Ingatlanpont megbízásából készült kutatásban. Közel hasonló arányban szerepelt az indokok között a más környékre költözés (25%), és a nagyobb ingatlan választása (24%). Messze lemaradva jön a generációk szétválása (12%) és a befektetési célú vásárlás (8%).
Ez utóbbi adat kicsit csalóka, valójában többen számítanak ma befektetési céllal vásárlónak, mint feltételeznénk. Ugyanis az is befektetésnek minősül, ha valaki magának, későbbi, élethelyzettől függő értékesítés céljából vásárol ingatlant. „Tehát lakást például azzal a céllal is lehet venni, hogy a későbbiekben önerőt jelentsen egy nagyobb ingatlanhoz. Az életkor előre haladtával pedig ezt értékesítve az ember megteremtheti a tisztes időskor feltételeit, esetleg gyermekének segíthet vele. Ebben az értelemben az ingatlanvétel valójában öngondoskodási vagy befektetési célzatú” – értékel Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője.
A lakásvétel nem impulzusvásárlás
Az alapos döntést alátámasztja a lakáskeresési idő is. A magyaroknak csak 6 százaléka választja ki a megvásárolni kívánt ingatlant egy hónapon belül. A döntő többség (51%) 2-6 hónapot szán a keresésre. További hatoduk ennél is tovább, de még egy éven belül meghozza a döntést. Létezik azonban emellett az emberek kb. tizedét felölelő csoport is, akik akár másfél-két évet töltenek az alapos kereséssel, derül ki az OTP Ingatlanpont kutatásából.
mfor.hu
