Emberek vagyunk, nem tökéletesek, gyakran hibázunk, s ez még egy jól összeszokott csapatban is problémát jelenthet. Hogy az ellentétek és konfliktushelyzetek elejét vegyük, el kell érni, hogy a csapattagokat ne egyéni teljesítményük alapján értékeljék és jutalmazzák. Ugyanis ha mindenki önös érdekét helyezi előtérbe, csupa rivalizálás és ellenségeskedés fogja át meg átszőni a csapat mindennapjait. A csapatszellem kialakításánál elsődleges, hogy a tagok célja közös legyen, így majd nem azon iparkodnak, hogy egymásnak "keresztbe tegyenek", hanem éppen ellenkezőleg: a közös győzelem érdekében segítik majd egymás munkáját, ahol tudják. Jogos lehet azonban a felvetés: mi van, ha egyikük éppen a közös célok hangzatos jelszava mögé bújva nem teljesít úgy, ahogy az tőle elvárható lenne? Valóban megeshet ilyen, azonban kárász életűnek mutatkozik, hiszen a csapat belső kultúrája nem tűri sokáig az ilyesféle magatartást. A már kialakult normák és értékrend miatt a team "kidobja" magából a lusta, nemtörődöm dolgozókat. Így kerül hát az egyéni érdek helyébe a kollektív szellem, mint a csapatmunka legfőbb és egyben leghatékonyabb motorja.
Mitől jó a csapatmunka?
Jól átgondolt humánerőforrás stratégia esetén ma már elképzelhetetlen, hogy új munkatársak felvételekor ne vennék figyelembe a már meglévő csapatba mennyire tudja azt erősíteni, illetve oda beilleszkedni az új munkatárs.
