Az egyes munkatársak hozzáállása, illetve korábbi hiányzásaik mértéke is meghatározó lehet az elbocsátandók listájának összeállításakor. A végkielégítések a törvényes minimum és annak kétszerese között mozognak. A nehezebb gazdasági helyzetben lévő, zömmel régi állami vállalatok a munka törvénykönyve által megszabott öszszeg mellé plusz egy hónap fizetést biztosítottak, míg az újabb vállalatok a kötelezőn felül a munkaviszony mértékétől függően 2-4 hónap bért fizettek. Gyakori a hazai cégeknél a tanulmányi szerződés és a lakáskölcsön törlesztőrészleteinek elengedése.
Sok hazai munkáltató támogatja az elküldött munkatársak betegállományba vonulását: ezt a megoldást az elbocsátottak 20 százaléka választotta a vizsgált mintán belül. A korengedményes és előre hozott nyugdíj támogatása csak azon cégeknél volt jellemző, ahol magas az átlagéletkor. Az elbocsátottak továbbfoglalkoztatását több társaság is felajánlotta a vállalatcsoporthoz tartozó másik cégnél, ezzel azonban szinte egyetlen munkavállaló sem élt. Pedig az áttelepülést helyenként úgynevezett mobilitási díjjal is ösztönözték volna, írja a Világgazdaság.
Nagyvonalúak a cégek a csoportos elbocsátáskor
A globális vagy magyarországi felvásárlás, egyesülés, profiltisztítás, illetve a költségcsökkentés a csoportos elbocsátás leggyakoribb oka, írja a Világgazdaság a Hewitt Inside Consulting Kft. felmérése nyomán.
