A Fidesz-KDNP frakcióülés utáni nyilatkozatokban ismét többször lehetett találkozni a némileg megfoghatatlan fogalommal, a "teljes foglalkozattottsággal". Tudjuk - és még maga Orbán Viktor is tisztában van azzal -, hogy nulla százalékos munkanélküliség egyszerűen nem létezhet. Így a "teljes foglalkoztatottság" felé vezető út, mint célirány a 3,5 százalékos (annál esetleg kicsit magasabb) munkanélküliségi rátát jelentené. Vagyis közel 150 ezer embert.
A kormányfő tehát kijelölte az utat: irány a teljes foglalkoztatottság. Több, már eddig bejelentett és végrehajtott intézkedése is ennek megvalósulását szolgálja. Így például a hihetetlen mértékűre felduzzasztott közfoglalkoztatás és a foglalkoztatást helyettesítő támogatás fokozatos megvonása a "segély helyett munkát elv" alapján. Ahogy arra korábban már mi is rávilágítottunk: a támogatás megszüntetésével több mint félmillió közmunkás lehetne hazánkban, és sikerülne megvalósítani a "teljes foglalkoztatottságot is", hiszen a munkanélküliség így a vágyott szintre mérséklődne. Az azonban már más kérdés, hogy a közfoglalkoztatás, mint munkahelyteremtés mennyire akceptálható gazdaságilag, társadalmilag huzamosabb ideig.
A kívánt 3,5 százalék körüli munkanélküliségi rátával azonban nemcsak a határokon belül jól kommunikálható eredményt érne el Orbán, de külföldről is repkedhetnének az elismerő szavak. Az Európai Unióban ugyanis olyan ritka a 3 százalékos munkanélküliség, mint a fehér holló. És nem volt ez másként még akkor sem, amikor a válság nem éreztette hatását a munkaerőpiacon százezres számban teremtve az állástalanokat.
2008 harmadik negyedévében ugyanis mindössze 3 olyan európai állam volt, ahol maximum 3,5 százalékos volt a munkanélküliség: Norvégiában, Hollandiában és Dániában. Igaz, ha nem vagyunk ennyire szigorúak, akkor még 3 országot is ide tudnánk sorolni, a rendkívül jók közé. Ciprusnak, Ausztriának és Izlandnak és egyaránt 4 százalék alatt volt a rátája.
Tavaly a harmadik negyedévre Európában egyetlen ország maradt talpon: Norvégia 3,6 százalékos munkanélküliséggel. A világ fejlett gazdaságait tekintve (akikről közöl adatot az Eurostat) még Japán tudna ideállni megegyező rátájának köszönhetően.
Miért harmadik negyedéves adattal dolgozunk?
Egyrészt 2014-re még nem áll rendelkezésre éves adat. Ha a negyedéves számokat nézzük, akkor pedig több ország esetében sincs még negyedik negyedéves munkanélküliségi ráta. Ezért a teljeskörűség miatt választottuk a harmadik negyedévet.
2008 harmadik negyedévében Magyarországon az Eurostat adatai szerint 7,8 százalékos volt a munkanélküliség, 2014 azonos időszakában pedig 7,6 százalék. Vagyis 0,2 százalékpontos mérséklődés történt, ami első ránézésre csekély számnak tűnik, ám a vizsgált időszak alatt egyedül Japán és Németország tudta ennél jobban csökkenteni a munkanélküliséget, Máltával pedig megosztjuk a harmadik helyünket.
A munkanélküliség csökkentésére tett kormányzati erőfeszítések tehát mindenképpen elérték a céljukat, hiszen ha a 2009 harmadik negyedéves állapotból indulunk ki (Magyarországon 10,6 százalékos a munkanélküliség), akkor is az élvonalban vagyunk a változást tekintve a 2,9 százalékpontos mínusszal. Előttünk Lettország, Észtország, Litvánia és USA szerepel.
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, ha elfogadjuk azt, amit Orbán Viktor korábban mondott a teljes foglalkoztatottság és a 3,5 százalék körüli munkanélküliség kapcsolatáról, akkor elmondhatjuk: bár nagy fába vágta a fejszéjét, és uniós szinten ritka dolgot akar elérni, az egyáltalán nem lehetetlen. A tervezett intézkedések (segély helyett munka, kibővített közfoglalkoztatás) és az elmúlt időszakban felmutatott eredmények jó alapot adnak arra, hogy Norvégia mellett Magyarország legyen a második olyan tagállam az unióban, ahol 3,5 százalékos (vagy ekörüli) a munkanélküliség.
Székely Sarolta
mfor.hu
