A nagyobb súlyú, de csak lassan bővülő export és a gyorsan növekvő, de az ipar számára kisebb jelentőségű fogyasztói kereslet nyomán az ipari termelés már márciustól kezdve enyhén emelkedik, de az év egészében is csak kb. 3%-kal bővül. A tavalyi komoly növekedés után enyhe csökkenés valószínűsíthető a mezőgazdaságban, enyhe növekedés a szállításban. Igen gyorsan (kb. 10%-kal) emelkedik az építőipar teljesítménye, számottevő növekedés várható a kereskedelemben, a távközlésben és az ingatlan szektorban. Így a GDP az év első felében 3% alatti, de az év második felében 3,5% körüli, 2002 egészében pedig kb. 3,2%-os ütemben bővül. A foglalkoztatottak száma 0,5-1%-kal mérséklődik. A belföldi felhasználás a termelésnél sokkal dinamikusabban, 5,5-6%-kal emelkedik.
A pénz- és tőkepiacokon továbbra is ellentmondásos lesz a helyzet. A kamatok lényegében már stagnálnak. Stabil politikai környezet kialakulása nyomán a forint árfolyamát az év második felében élénkülő növekedés, az egyébként romló fundamentumok és a számottevő kamatkülönbség összességében valószínűleg nagyjából változatlanul tartja. Az árfolyam további erősödése összehangolt fiskális és kamatpolitikával, illetve verbális intervencióval valószínűleg megelőzhető. Ha mégsem, a további nominális felértékelődést célszerű megakadályozni. Így is a fajlagos bérköltség alapján számított nemzetközi versenyképesség két év alatt a nemzetgazdaság egészében közel 25%-kal, a versenyszféra bérdinamikája alapján pedig 18%-kal romlik. Ez rendkívül sok. A tőkepiacon ugyan alapvető változásra nem számítunk, de a várható barátságosabb kormányzati politika nyomán némi, akár tartós, de nem meredek árfolyam-emelkedés valószínű.
Politika és gazdasági racionalitás
A GKI Rt. legutóbbi előrejelzése, 2002. március közepe óta a magyar gazdaság ez évi fejlődési kilátásai érdemben nem változtak. Ugyanakkor a politika – az állami cselekvésben és remélhetőleg csak átmenetileg – átvette az uralmat a gazdasági racionalitás felett. Ez rontja az egyensúlyt, s nehezíti a reformok végrehajtását.
