A svéd szabályok értelmében ha valaki eladja a lakását vagy házát, ám rögvest vásárol is egy másikat, akkor nem kell az eladott ingatlan értéke után adót fizetni (kivéve, a drágábban adta el, mint amennyiért az újat vette - ebben az esetben a kölünbözet egyértelműen adóköteles.) Hasonló szabály egyébként Magyaroroszágon is érvényben van. A jogszabály ugyanakkor tartalmazott egy kitételt: csak akkor járt a kedvezmény, ha a csereingatlan is Svédországban van.
Az Európai Bizottság 2005-ben indított kötelezéttségszegési eljárást a skandináv állam ellen. A bizottság azzal érvelt, hogy a jogszabály ellentétes a szabad munkavállalás elvével, hiszen akadályt gördít az elé, hogy valaki egy más tagállamban találjon magának munkát. A svéd állam azzal védekezett, hogy az adózás koherenciája miatt volt fontos ez a tiltás, ám ezt az érvelést sem a bizottság, sem a bíróság nem fogadta el.
A bizottság szerint jóllehet van logika abban, amit a királyság állított, ám nem bizonyított, hogy az adórendszer koherenciájában konkrét összefüggések lennének a kedvezmény és a tömeges költözés között. Vagyis az adórendszer sérülése csak egy látszólagos magyarázat.
Ennek fényében a bíróság ítélete szerint szabálytalanul korlátozta az állam a kedvezményt. Ez azt jelenti, hogy a Svéd Királyságnak meg kell szüntetnie azt a passzust, hogy a kedvezmény fejében Svédországban kell maradniuk az érintetteknek. Vagyis ha valaki megunja a sötét nappalokat és Ibizára költözik eladva mindenét, még egy adag kedvezményt is kap az államtól az újrakezdéshez.
