Freud modellje a klinikai és a mindennapokban alkalmazott tesztek reverz helyzetét állította elő: Freud klinikai gyakorlata hagyta „nyitva” a magatartásra vonatkozó lehetőségeket – nem volt más mihez képest, csak az egyén saját mentális, pszichés állapota. Freud azért nem kerülhetett be az alkalmazott pszichológiába, mert módszere, a pszichoanalízis azt sugallja, hogy minden egyén különleges, soha meg nem ismételhető, ismétlődő, sajátos életúttal jellemezhető – a megismerés (legalábbis olyan nagyságrendben, mint ahogyan a felvételek folynak vagy a teljesítményértékeléis rendszer működik egy-egy szervezetnél) nem lehetséges.
Azonban a szervezetek napjainkra megteremtették a „mihez képest”-et: minden szervezet sajátos, egyéni stratégiával viszonyul a piachoz. Minden egyes üzleti stratégia, legyen az nagyon is egyszerű, vagy bonyolult, finomra cizellált, sajátos, egyéni, csak az adott szervezetre jellemző norma-érték-prioritás, azaz preferencia- kombinációban valósul meg. A szervezetek tevékenységük jellege (termelő, gyártó, értékesítő, szolgáltató, vagy a három bármely kombinációja) szerint típusokba sorolhatóak, ám lényegükben nem ebben különböznek egymástól.
A szervezetek piaci, és ebből eredő belső stratégiákban külöböznek: preferenciarendszereik azok, amik eltérnek egymástól. Az agresszív piacvezető, a tudományos kutatásokkal a legmodernebb technológiát kínáló, az olcsó munkaerőt alkalmazó „tömeggyártó”, és sorolhatnánk tovább, a szabályozás mértékében, tárgyában, a deklarált és valóban működtetett normák, értékek és priroritások rendszerében különböznek egymástól.
A szervezetek egymást megkülönböztető preferenciarendszere felmérhető, meghatározható, kísérletileg igazolható a szervezet életének egy-egy, illetve minden stádiumában. A szervezeti változás nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint, hogy a szervezetben preferenciarendszer-változás törénik. Eddig termelésorientáltak voltunk, holnaptól vevőorintáltak szeretnénk lenni. Eddig vevőorientáltak voltunk, mától ügyfélorientálttá kell válnunk, mert vevőink száma már csak lassan növekszik, így a már ügyféllé vált vevőink megtartása a cél.
A vizsgálat tárgya többé tehát nem az, hogy valamely tulajdonságok milyen magatartás tanúsítására predesztinálnak valakit, és, hogy az adott helyzetben a szabad akarat ezt hogyan módosítja, vagy hagyja annyiban, hanem, hogy a szervezetbe kerülők preferenciarendszere mennyire egyezik a szervezeti preferenciarendszerrel. Ha a két mintázat egyezik, akkor az együttműködést a beválás szóval lehet jellemezni. Ha a két preferencimintázatban eltérések adódnak, akkor ezeket vagy közösen korrigálják, vagy nem választják az együttműködést.
Valóság paradigma - alternatív szervezetlélektan - 2. rész
Az IQ a racionális, az EQ az érzelmi alkalmazkodás mértékét mutatja. Mindketto szituációfüggo: az IQ azt vizsgálja, hogy egy-egy helyzetben mennyire hatékonyan tudjuk alkalmazni mindazt a tudást, tapasztalatot, amit addigi életünkben megszereztünk, az EQ pedig azt, hogy mennyire vagyunk érzékenyek a környezetbol jövo üzenetekre, mások reakcióinak forrására, és mennyire tudunk ráhangolódni erre egy-egy helyzetben.
