2001. november 19. 11:00

Kiemelkedő lesz a régióban a magyarországi vállalati felső vezetők idei és jövő évi béremelkedése - derül ki a William M. Mercer tanácsadó cég friss felméréséből.

Forrás: Világgazdaság

Kiemelkedő lesz a régióban a magyarországi vállalati felső vezetők idei és jövő évi béremelkedése - derül ki a William M. Mercer tanácsadó cég friss felméréséből. Cseh-, Lengyel- és Magyarországon a vizsgált cégeknél a topmenedzserek esetében sehol sem kisebb 20 százaléknál a változó - teljesítményhez kötött - bérelemek aránya. Ez meghaladja a nyugat-európai átlagot.

Bár a magyarországi topmenedzseri fizetéseknek a térségben - Romániát leszámítva - legmagasabb nominális emelkedéséből tekintélyes részt emészt el a szintén élvonalbeli magyar infláció, nem kell bérfeszültségektől tartani. A felmérésben részt vett vállalatok jelzései alapján az idén és jövőre is tekintélyes különbség lesz a felső vezetők, valamint az összes többi beosztott - "kék- és "fehérgalléros" alkalmazottak, középvezetők - bérnövekménye között az előbbiek javára. A régióban és a világon általában megfigyelhető, hogy a magasabb szintre beosztott dolgozók fizetése valamivel gyorsabban emelkedik az alsóbb szinteken dolgozó munkatársakéhoz képest - igaz, akadnak kivételek -, a várható eltérés azonban Magyarországon a legjelentősebb.

Míg 2000--2002 között Magyarországon várhatóan csökkenő trend rajzolódik ki a "kékgalléros" dolgozók évi fizetésemelési adataiból, addig a topmenedzserek esetében a mérséklődő inflációval szemben - és a Magyarországon tompítottan, de jelentkező konjunkturális ingadozásokat figyelmen kívül hagyva - emelkedő tendencia figyelhető meg. A prognózis szerint a "fehérgallérosok" és a középszintű menedzserek a 2001-es "hullámvölgy" után ismét valamivel nagyobb nominális béremelésre számíthatnak - az előrejelzésre azonban a csökkenő infláció rácáfolhat.

A felmérés nem közöl a reálbér emelkedésére vonatkozó jóslatot, csupán a nominális béremelkedésről és az inflációról szóló előrejelzéseket együtt szerepelteti.

A felmérés érdekes képet ad a fizetések változó - általában teljesítményhez kötött -- részének alakulásáról. Az amerikai kontinensen a gazdasági nehézségek a közép- és felső vezetők bónuszainak stagnálásában is megmutatkoznak, bár az Egyesült Államok a földrész azon kevés országa közé tartozik, ahol a középvezetők nem fix fizetése az idén várhatóan emelkedni fog. A jövő évre szintén a bónuszok változatlanságát vetíti előre a tanulmány. Még súlyosabb a helyzet Ázsiában, ahol a nehézségek miatt Hongkongban, Malajziában is Szingapúrban az idén és jövőre is csökkenésre számíthat minden szintű menedzser, a kínai vállalatok pedig ez évben húzzák szorosabbra a nadrágszíjat. Ehhez képest lassabban érik el a problémák az öreg kontinenst: 2001-ben inkább még csak a topmenedzserek érzik pénztárcájukon a gondokat, jövőre azonban általános bónusz stagnálást, sőt, Skandináviában, Francia- és Németországban középszinten visszaesést jósol a jelentés.

A közép-európai régióban is megfigyelhető, hogy minél magasabb szinten dolgozik valaki, fizetésének annál kisebb része rögzített, és annál nagyobb a változó elemek szerepe. Cseh-, Lengyelországban és Magyarországon a nyugat-európai átlagnál magasabb a nem fix bérelemek aránya, a felmérésben vizsgált vállalatoknál például a topmenedzserek esetében sehol sem kisebb 20 százaléknál. Ez leginkább az ír modellhez áll közel, ahol igen sok amerikai cég fektetett be az utóbbi évtizedben.

A felmérés látszólag megerősíti, hogy az egyszer már elnyert privilégiumok visszavonása súlyosan rombolja a dolgozók motivációját. Legalább is erre lehet következtetni abból, hogy a bónuszra jogosult kör létszáma a nehéz időkben is vagy emelkedik, vagy változatlan: csupán Csehországból és Malajziából jelezték, hogy a középszintű vezetők közül egyesek jövőre elveszítik ezt a jogosítványukat, és csak az ázsiai országban "vetemednek" arra, hogy ezt a topmenedzsment bizonyos tagjaival szemben is megtegyék.