A Globális összefogás a kényszermunka ellen - című jelentés szerint közel 10 millió embert zsákmányolnak ki kényszermunkában a magánszektorban. Mindebből feltehetőleg 2,4 millióan egyben az emberkereskedelem áldozatai is. A jelentés közzéteszi az első becslést is az emberkereskedelemből származó haszonról: 32 milliárd dollár évente, vagyis 13.000 dollár haszon származik minden egyes kényszermunkás kizsákmányolásából.
[ajanlo=143][igazitas=left/]A kiadvány a valaha készült legátfogóbb jelentés a kényszermunkáról, amely egyszerre tárja fel az adatokat és a kényszermunka okait. A jelentés az 1998-ban elfogadott, a munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló ILO nyilatkozat jegyében született, és a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia júniusi, éves ülésén is meg fogják vitatni. A kiadvány aláhúzza, hogy a kényszermunka a világméretű probléma, amely minden régióban és mindenfajta gazdaságban jelen van. 9,5 millió kényszermunkás dolgozik Ázsiában, ahol a legsúlyosabb a helyzet, 1,3 millióan Latin Amerikában ill. a Karib térségben, 660 ezren a szubszaharai Afrikában, 260 ezren a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, 360 ezren a fejlett ipari országokban, 210 ezren pedig az átmeneti gazdaságokban estek a kényszermunka áldozataivá.
Olyan ágazatokban mint a mezőgazdaság, az építőipar, a téglagyártás vagy a törvénytelenül működtetett feldolgozóipari cégek egyaránt foglalkoztatnak nő-illetve férfi kényszermunkásokat. A kényszerítésen alapuló kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolás áldozatai azonban túlnyomórészt nők és lánygyermekek. Ráadásul a 18 év alatti gyermekek fokozottan veszélyeztetettek, a kényszermunka összes áldozatának 40 - 50 százalékát teszik ki. Hozzávetőleg a kényszermunkások egyötöde egyben az emberkereskedelem áldozata is, vannak azonban fontos regionális különbségek. Ázsiában, Latin-Amerikában és a szubszaharai Afrikában az emberkereskedelemmel összefüggésben kényszermunkássá vált emberek száma kevesebb mint 20 százalékát teszi ki az összes kényszermunkás számának. A fejlett, az átmeneti, a közel-keleti, valamint az észak-afrikai országokban ez az arány több mint 75 százalék.
A jelentés új megvilágításba helyezi a migráns munkavállalókat érintő kényszermunkát, amely főleg az illegális bevándorlókat sújtja gazdag és szegény célországokban egyaránt. Az olyan munkaerőpiaci helyzeteket is elemzi a dokumentum, ahol a kényszermunka kialakulhat: ott, ahol nem megfelelő a munkaerőközvetítő cégek és az alvállalkozók kontrollja és gyenge a munkaügyi ellenőrzés.
A kényszerítés új formáinak kialakulása napjaink globalizált gazdaságában néhány kényes politikai kérdést is felvet. A versenyképesség megőrzése és a gyártási költségek csökkentése érdekében például erős a nyomás a munkaerőpiaci szabályozás liberalizálására. Az ILO globális összefogást sürget a kényszermunka ellen, amely egyesítené a kormányokat, munkáltatói és munkavállalói szervezeteket, a szegénység megszüntetésével foglalkozó nemzetközi pénzügyi szervezeteket és fejlesztési intézményeket, valamint a civil társadalmat is, ide értve a kutatói és akadémiai intézeteket.
MTI
Világszerte 12 millióan dolgoznak kényszermunkásként
A mezőgazdaság, az építőipar, a téglagyártás és a feldolgozóipar a legfőbb foglalkoztató az ILO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kényszermunkáról szóló jelentése szerint. A megfékezés csak a munkáltatók és a non-profit szervezetek összefogásával lehetséges.
