A bizalom jól jövedelmez
Mark Roe, a Harvard Law School professzora a helyeztet elemezve az Economistnak úgy nyilatkozott, hogy a jelek egyértelműen a gazdasági szabadság újbóli növekedése felé mutatnak. Erre már csak azért is szükség van, mert az egyesülések és a fokozott verseny gyorsabb reagálásra kényszerítik a vállalatokat, ez pedig csak szabadabb gazdasági feltételek között valósítható meg. A menedzserek pedig a vállalatokkal együtt erőre kaphatnak, az alkalmazotti réteg kárára. Az amerikai foglalkoztatottak ugyanis szinte egyáltalán nem gyakorolnak hatást az igazgatóságok döntéseire, míg például Németországban igen gyakran delegálhatnak képviselőt a "boardba", a felügyelőbizottsági (FB) jelenlétüket pedig a törvények szavatolják. Hasonló ellenpólust képviselnek a francia munkavállalók is a menedzsmenttel szemben. Ami Magyarországot illeti, a jogszabályok ugyan támogatják a munkavállalók delegálását a FB-ba, az üzemi tanácsok és a szakszervezetek azonban viszonylag súlytalanok. Ez az utóbbi jelenség a szakértők szerint erősen összefügg azzal, hogy a legnagyobb munkaadók multinacionális vállalatok, amelyeknek alkupozíciója nem hasonlítható össze a belföldi vállalatokéval.
Amerikában a fenti európai mentalitással ellentétes hozzáállás jellemző. Az öreg kontinens országainak aktív gazdaságpolitikájával szemben a tengerentúlon a döntéshozók csak vészhelyzetben vállalnak jelentős szerepet. Az elemzők szerint most is hasonló folyamat zajlik le, azaz a vállalati botrányok elültével a politika kevésbé fog a cégek életébe beleszólni. Kérdéses ugyanakkor az amerikai társadalom reakciója: a foglalkoztatotti réteg nélkül ugyanis nem törhetnek fel a vállalatok, és a vezetők sem válhatnak "idolokká". Ennek pedig sarokköve lehet a vezetői jövedelmek kérdése. Amennyiben a növekvő szakadék a foglalkoztatotti és vezetői javadalmazások között ösztönzőleg hat, és az emberek számára követendő példaképek leszenek a sikeres, jól kereső vezetők. A vállalatok fejlődése ebben az esetben valószínűsíthetően sokkal dinamikusabb lehet, mint egy kevésbé pozitív környezetben.
Ha a vezetők újra sztárok lesznek, az a jövedelmi különbségekben is éreztetni fogja hatását. A '80-as években még csupán 40-szeres különbséget mértek a cégek alsó és felső szintjére jellemző fizetések között, ez az arány 2000-re 500-szoros lett. Az ilyen jövedelmi különbségek pedig egy kevésbé toleráns környezetben komoly feszültségforrást jelenthetnek, és ez a vállalatok teljesítményének rovására mehet. Nem véletlen, hogy a gazdasági szakemberek sokkal szívesebben látnának ismét sztármenedzsereket a médiában.
(Menedzsment Fórum)
Visszatérő hős főnökök
A menedzseri pozíció a fejlett gazdaságokban ma már csaknem ugyanolyan szakmának számít, mint a mérnök, az orvos vagy az esztergályos. Sok más foglalkozáshoz hasonlóan ez a szakma is devalválódott, a korábban ünnepelt sztárokból számtalan esetben váltak bukott emberekké a cégvezetők. A negatív trend azonban úgy tűnik, véget érhet, ami a napi munka szempontjából is nagy jelentőséggel bír.
