Sokan látnak fantáziát a magyar olajban és gázban
Majdnem húsz cég termel vagy kutat jelenleg szénhidrogént Magyarországon, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal adatai szerint több mint kétszáz bányatelek és majdnem ugyanennyi kutatási engedély van regisztrálva. A legnagyobb szereplő a Mol, mely az összes bányatelek majdnem 90 százalékával és az összes kutatási terület majdnem felével rendelkezik. Rajta kívül azonban mások is aktív szereplői a piacnak, amerikai, brit, osztrák és ausztrál vállalat is lát fantáziát a magyar olajban és gázban.
A magyar gázvagyon két fő területre különíthető el Magyarországon: eddig az Alföldön és a Dunántúlon találtak jelentősebb mennyiségű szénhidrogént. Előbbi helyen elsősorban Szeged és Makó, valamint Szolnok környékére koncentrálódnak a sikeres fúrások, míg a Dunántúlon elsősorban Zala és Somogy megyében jártak sikerrel a szakemberek. Az eddigi információk alapján utóbbi lelőhelyek folytatódhatnak Szlovénia és Horvátország irányába, ezért többször volt már szó közös kitermelésről és kutatásról.
A magyar gázvagyon elsősorban szerencsés geológiai adottságainknak köszönhető, azonban az előbb említett két nagy tömb esetében különböző a helyzet: az Alföldön földtörténeti szempontból fiatal, porózus, laza, üledékes kőzetekben található ez az ásványkincs, a Dunántúlon idős, töredezett, karsztos kőzet rejti. A különbség oka az, hogy a Kárpát-medence két nagy kéreglemez találkozási pontján fekszik: az egymásba préselődő kontinentális lemez és az afrikai lemez határán.
A magyar olaj- és gázvagyon nagy részét már a huszadik század harmincas-negyvenes éveiben is ismerték, és próbálkoztak is kitermelésükkel. Akkor azonban egyrészt a technológia nem tette lehetővé a nyersanyagvagyon kiaknázását, másrészt pedig a gáz világpiaci ára miatt nem volt kifizetődő a drága kutatás és termelés. Az elmúlt években azonban a szénhidrogének árának emelkedésével és a készletek csökkenésével párhuzamosan időről időre felvetődött az ötlet, hogy a drágább mezőket is kiaknázzák világszerte.
Makóból nem lett Dallas, de Somogyból még lehet
Az elmúlt évek legnagyobb slágere a makói gázmező volt: a kanadai Falcon 2007-ben jelentette be, hogy 600 milliárd köbméternyi gázt találtak az alföldi város közelében. Ez a mennyiség nagyjából 40-50 évre megoldotta volna Magyarország teljes szükségletét. Már a kezdetek kezdetén problémákról lehetett hallani, ugyanis a gáz 6 kilométer mélyen van a földben, emiatt drága és kockázatos a kitermelése.
A kutatásokba később bekapcsolódott az amerikai óriáscég, az Exxon Mobil és a Mol is, sokáig úgy tűnt, hogy sikertörténet lehet a makói gázból. Az első problémák 2009 őszén jelentkeztek, amikor a sokadik kutatófúrás után sem tört fel a nyersanyag. Néhány hónappal a kudarc után 2010 februárjában az Exxon és a Mol kiszállt a közös üzletből, majd idén júniusban a Falcon a szerb NIS-t vette be társnak.
A jelek szerint most Makóról Somogyba tehetik át székhelyüket a hazai gázkitermelők: a Mol a héten írt alá együttműködési megállapodást az osztrák Rohöl-Aufsuchungs AG-val (RAG), a felek az inkei területen fognak közös fúrásokat végezni. A RAG magyar leányvállalatának, a RAG Hungary West Kft.-nek három kutatási engedélye van a területen, illetve a Mol is rendelkezik egy saját bányatelekkel. Az inkei gázzal azonban hasonló problémák lehetnek, mint Makón: az eddigi adatok szerint az RAG kutatási területein 5,1 kilométer mélységben húzódik meg a nyersanyagvagyon. Kérdésünkre a Molnál nem kívánták bővebben kommentálni a kutatások jelenlegi állását és a kitermelés lehetséges időpontját. Az RAG kutatási engedélyei szerint egyébként 2014 szeptemberéig vizsgálódhat az Inke-mezőn.
Somogyban sem csak a Mol és az RAG lát fantáziát, hiszen míg a meglévő bányatelkek többnyire az Alföldön vannak, a kutatási területek eloszlása sokkal egyenletesebb. Vagyis a többi hazánkban fúró cég is egyre inkább a somogyi és zalai gázvagyonra hajt. Szintén az inkei koncesszió része például az a Mezőcsokonya mellett található kutatási terület, mely a Magyar Horizont Energia Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. tulajdonában van. A cég a Bahamákon bejegyzett HHE America tulajdonában van, de korábban a brit Matra is fúrt ugyanezen a területen. Mellettük a szintén a HHE America tulajdonában lévő Blue Star 95 Kft. végez fúrásokat Horvátkút, Nagyatád és Pat térségében.
Több kilométer mélyen
A magyar gáz legfőbb problémája az lehet, amit már a makói és az inkei lelőhely esetében is említettünk: nagyon mélyen van a nyersanyag a földben. Ez pedig több okból is problémás, drága és kockázatos kitermelni. Ebben pedig geológiai okok is közrejátszanak, ugyanis hazánkban kifejezetten magas az úgynevezett geotermikus grádiens, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy 15-20 méterenként emelkedik egy Celsius-fokkal a hőmérséklet a föld alatt. A nemzetközi átlag ebben a tekintetben 33 méter, míg a legalacsonyabb grádiens Dél-Afrikában található, ahol 127 métert kell fúrni egy fok emelkedéshez.
Magyarországon a legnagyobb mélységet, 5842,5 métert Hódmezővásárhelyen érték el egy fúrás során, s az ott mért belső hőmérséklet 237 fok volt a fenti okok miatt. A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal adatai szerint a jelenlegi bányatelkek és kutatási területek közül a legkisebb mélység 600-800 méter, a lelőhelyek többsége azonban több mint egy kilométer mélyen van és nem ritka a 4-6 kilométeres mélység sem.
Cikkünk folytatódik, a következő napokban annak próbálunk majd utánajárni, mennyire kifizetődő a magyar olaj- és gáztermelés, a kutatásokon kívül milyen kézzelfogható eredmények vannak eddig.
Beke Károly
mfor.hu
