A rendszeres szociális segélyben részesülő 210 ezer emberből 154 ezret sikerült bevonni idén az "Út a munkához" programba, mondta el keddi sajtótájékoztatóján Szűcs Erika.
Pár hónapig dolgoztak
A miniszteri megbízott szerint őket átlagban fél évig, de minimum 90 napig foglalkoztatták vagy foglalkoztatják a helyi önkormányzatok, illetve a hozzájuk kötődő cégek, kétharmadukat heti nyolc, egyharmadukat hat órában, azaz sikerült őket legalább időlegesen visszavezetni a munka világába.
Az mfor.hu azon kérdésére, mennyire lesz esetükben tartós ez a változás, és milyen lehetőségeik vannak a jövőben, a miniszteri megbízott kifejtette: egy részük rendelkezésre állási támogatásban(rát) részesül (ez jelenleg 28 500 forint, amit akkor kap a segélyezett, ha vállalna munkát, de még nem találtak neki – a szerk.), aki pedig regisztráltatja magát álláskeresőként, az álláskeresési támogatásra lesz jogosult. A "legrátermettebbek" esetében a foglalkoztatás meghosszabbítására is van lehetőség – azt Szűcs Erika nem közölte, hogy utóbbi lehetőséggel hány fő élhet.
Az "Út a munkához" akció keretében októberben 95 ezer ember dolgozott, rát-ban 170 ezer fő részesült, így a rendszeres szociális segélyre jogosultak száma radikális mértékben csökkent - a januári 210 ezerről 33 ezerre.
Bértámogatás a helyi cégeknek
Ami a költségeket illeti, idén 97 milliárd forint jutott a programra, 2010-ben pedig 117,5 milliárd forint áll rendelkezésre – ebből 7,5 milliárdot biztosít az EU, a többit a költségvetés állja.
2009-hez képest újdonság, hogy jövőre a helyi vállalkozó szférát is be kívánják vonni a programba. Ennek érdekében ötven százalékos bér- és járuléktámogatást adnak számukra, ha teljes munkaidőben és munkaviszony keretében foglalkoztatják a program által felkarolni kívánt embereket. A támogatás legfeljebb egy évig nyújtható, összege pedig havonta nem haladhatja meg a támogatás megállapításakor hatályos rát összegét. Az erről szóló törvénytervezet egyébként már az Országgyűlés előtt van.
Első munkahely negyven évesen
Az eddig eltelt időszak tapasztalatait összegző konferencián Szűcs Erik kiemelte: a program nagy társadalmi támogatottsága igazolta, hogy valóban paradigmaváltásra volt szükség ezen a téren. "Robbanás előtt állt a helyzet", így lépni kellett, magyarázta.
A miniszteri megbízott szerint az érintettek életvitelében, hozzáállásában gyors változás történt – legalábbis ezt jelezték neki az egyes települések önkormányzatai.
Igaz, az egyes országrészek között komoly különbségek is mutatkoztak: míg Nyugat-Magyarországon sok esetben már a nyílt munkaerőpiacra való kilépést is ki lehet tűzni következő célként, addig Észak-Alföldön sokkal kisebb lépésekben lehet csak haladni.
Ennek oka, hogy utóbbi térségben sokaknak gyakorlatilag ismeretlen a munka világa. "Van olyan 40 éves ember, aki ennek a programnak a keretében szerezte meg élete első munkahelyét" – vázolt fel egy esetet a miniszter.
Életből vett példák
Értékes adalékkal szolgáltak a minisztériumi főnökök által elmondottakhoz azon helyi vezetők meglátásai, akik testközelből felügyelték a program megvalósulását.
Barkóczi Géza, az Egerbaktai Cigány Kisebbségi Önkormányzat képviselője például arról számolt be, hogy tapasztalatai szerint sokan elszoktak attól, hogy időbe beérjenek a munkába, vagy nem tartottak ki a munkaidő végéig. Szintén problémaként merült fel, hogy – elmondása szerint – egyes dolgozók fizikai állapota rossz volt, kevéssé lehetett őket terhelni, ráadásul a képzettség teljes hiánya miatt eleve kevés munkát lehetett rájuk bízni.
Ezzel párhuzamosan a Dombóvári Borostyán Nonprofit Kft. illetékese megjegyezte: "a legnagyobb probléma a beletörődés volt." Emberi szempontból a legnagyobb kihívás tehát az, hogyan lehet ezeket az embereket tartósan visszaszoktatni a munka világába.
Wéber Balázs
Menedzsment Fórum
