A koronavírus-járvány után nagy vándorlás kezdődött a munkahelyek között, mert sokan nem akartak visszatérni az esetenként "mérgező" hangulatú irodai környezetbe. Sok vállalat úgy látta, akkor tudja rábírni alkalmazottait, hogy bejárjanak dolgozni, ha a „kedvesség kultúráját” kínálják a munkahelyeiken. Tessa West amerikai szociálpszichológus professzor szerint ezzel átestek a ló túlsó oldalára – derül ki a CNBC cikkéből.
"Nagy nyomás nehezedik a vállalatokra, hogy a munkahelyeiket empatikusnak, gondoskodónak, kedvesnek tartsák, ami persze jó dolog"
– mondja a szakértő. A történet vége azonban az lehet, hogy a barátságosság a kommunikáció és a véleménykülönbségek ütköztetésének rovására megy. Egy munkahely káros, ha magasról tesz a munkatársakra, inkorrekt szabályok szerint működik, öldöklő versenyre kényszeríti az embereket és helyenként zaklatásnak teszi ki őket. Ennek ellenkezője azonban nem a szivárványszínű boldogság és az örök napsütés.
A jó munkahely megengedi a vitát és a kritikát
Téves az a feltételezés, hogy ha valaki kritikus, akkor ezzel megmérgezi a környezetét. Az emberek hasznos visszajelzéseket akarnak a munkájukról, ami nem feltétlenül pozitív. West szerint a figyelmeztető jelek közé sorolható, ha a munkatársak között elharapódznak a baráti gesztusok. Ennek be kell indítania a vészcsengőt.
Ezzel egyetértve Adam Grant pszichológus, több bestseller könyv írója úgy véli, az egyik legnagyobb baj, ami egy munkahelyen történhet, ha kialakul a középszerűség kultúrája. Ez utat nyit az előtt, hogy ne lehessen számonkérni az emberek munkáját. Aki jó fej, az sokáig megőrizheti a helyét akkor is, ha finoman fogalmazva nem a munka hőse. Emellett megnyílik az út a passzív agresszív viselkedés előtt is, amikor barátságos viselkedésbe csomagolva manipulálják egymást az emberek.
Túláradó kedvesség, mint megoldás?
West szerint ironikus, de a legbiztosabb út a munkatársak pszichológiai biztonságérzetének
lerombolásához a túláradó kedvességen át vezet. Ennek ugyanis az a vége, hogy senki sem tudja, mit gondol valójában a másik. Mikor képmutató és mikor mondja a valódi véleményét.
A szakértő azt tanácsolja, hogy olyan kisebb kérdésekkel kezdjük el felbontani a túlzottan barátságos környezetet, amelyek magukban rejtik a vita lehetőségét. Például:
Te milyen hátteret választanál ehhez prezentációhoz?
Ez követően lehet elmozdulni a nagyobb konfliktusokat magukban rejtő véleménycserék
felé.
