A karácsonyi készülődés előtti napok szokásos hírszegény állóvizét jócskán felkavarta egy, a Budapesti Értéktőzsdén végrehajtott portfólióátrendezés. Nemcsak azért, mert a tranzakciók főszereplője Magyarország második leggazdagabb embere, Csányi Sándor volt, hanem a megmozgatott érték okán is. Összesen több mint 78 milliárd forint értékű részvény cserélt gazdát, ami az OTP Bank elnök-vezérigazgatójának tavaly májusban 610 milliárd forintosra becsült vagyonának közel 13 százaléka.
A Csányitól – pontosabban az ő kizárólagos tulajdonában lévő Bonitás 2002 Befektető és Tanácsadó Zrt.-től – a családja vagyonának menedzselésére 2022 végén létrehozott Unity Vagyonkezelő Alapítványhoz áttett portfólió messze legnagyobb része a 4,2 millió darab OTP-részvény volt. Azok értéke ugyanis az ügylet napján kialakult záróáron közel 66 milliárd forintra rúgott. (A tranzakciósorozat az új évbe fordulva is folytatódott, ám múlt csütörtökön jóval kisebb, kevesebb mint félmilliárd forintos értékben utaztak a papírok).
A portfólióátrendeződés legfeljebb annyiban lehet érdekes Orbán Viktor számára, hogy az nem változtatott az OTP-részvények bel- és külföldi tulajdonosi megoszlásán.
A miniszterelnök ugyanis még a második kormányzási ciklusa félidejében, 2012 júliusában jelentette ki, hogy az általa irányított kabinet azt akarja elérni, a magyar bankrendszer fele magyar kézben legyen. Azt nem konkretizálta, hogy ez az bizonyos ötven százalék mi alapján (a darabszám, a mérlegfőösszeg vagy – ami szakmailag a legindokoltabb – a tulajdoni hányad) alapján jöjjön ki. Szokás szerint ezen elvárása megvalósításának módját is rábízta a neki megfelelni kívánó szakemberekre.
Akik nem is tétlenkedtek. Legalábbis erre lehetett következtetni abból, hogy szinte napra pontosan két évvel később, 2014 júliusában Tusnádfürdőn Orbán közhírré tette, hogy az MKB Bank megvásárlásával a bankrendszeren belüli magyar nemzeti tulajdon aránya meghaladta az ötven százalékot.
E bejelentés előtt a tényekhez és a számokhoz ragaszkodók értetlenül álltak. Hiszen se a mérlegfőösszeg, se a tulajdoni hányadok alapján nem teljesült a kormányfő minimumelvárása. Csak a darabszámok alapján. De hát az komolytalannak tűnik, hiszen ez esetben a sok lúd disznót győz mondás nem érvényesülhet. Hiába van ugyanis számos kisbank, ha egy nagybank súlya, befolyása stb. önmagában a többszöröse azokénak.
Így hát a sajátos innovációkra mindig fogékony magyar elme segítségére volt szükség. Pontosabban az akkor még Orbán kedvenc közgazdászának számított Matolcsy Györgyére. Az általa 2013 márciusától irányított Magyar Nemzeti Bank (MNB) stábja szülte meg azt az értelmezést, miszerint az számít magyar kézben lévő banknak, amely „belföldi irányítású”. Vagyis, amelynek a vezetője magyar. E metódussal aztán a részben vagy teljes egészében külföldi tulajdonban lévő hitelintézeteket is egy az egyben „magyarosítani” lehetett.
A 2014-es dátum e tekintetben azért lényeges, mert az MNB sajátos értelmezése szerint például a kizárólagos olasz tulajdonú (Intesa Sanpaolo) CIB Bank pont annak az évnek a februárjában vált magyarrá, miután az addigi vezérigazgatót, Fabrizio Centronét az MKB éléről érkezett Simák Pál váltotta (aki e posztját a mai napig megőrizte).
A szintén száz százalékban külföldi (osztrák) tulajdonú Raiffeisen csak 2017 májusában teljesítette a sajátos jegybanki kritériumot – 2011-től egészen addig ugyanis az anyabank a szintén osztrák Heinz Wiednert foglalkoztatta e pozícióban, aki akkor adta át a magyar „Rafi” irányítását a Budapest Bank (BB) elnök-vezérigazgatói székét hátrahagyott Zolnai Györgynek (aki szintén ma is az első számú vezető).
Az UniCreditnél ilyen probléma nem volt. Bár Patai Mihály tizenhárom év után 2019-ben felállt az elnök-vezérigazgatói székből – az MNB alelnöke lett –, a helyére Tóth Balázst nevezték ki, ő irányítja ma is a hitelintézetet.
A BB-t és az MKB-t már korábban is honfitársunk vezényelte: mint azt már említettük, az előbbit Zolnai, az utóbbit Simák.
Az osztrák Erste magyar leányát meg Jelasity Radován, 2011 júniusától. E bank helyzete történetünk szempontjából annyiban érdekes, hogy az Erste Bank Hungary 2016-ban részleges, 15 százalékos magyar állami tulajdonba került, amitől éppen most szabadulnak meg Orbánék. De az MNB-s értelmezés szerint ez nem oszt, nem szoroz.
A nagybankok közül egyedüliként a K&H nem javítja az arányokat, lévén, hogy a belga KBC által tulajdonolt bank vezetője is belga, Guy Libot.
Itt azonban meg is állunk, nem fogunk végigmenni a hazai bankrendszer valamennyi tagján, mivel azok összsúlya a nagybankokéhoz képest elenyésző, az arányokat még együttesen sem képesek jelentősen befolyásolni.
Nem úgy az OTP Bank, amely már évtizedek óta messze a legnagyobb piaci szereplő. Amiből következik, hogy az orbáni elvárások jegybanki interpretációjában szereplő ötven százalékos mutató azon állhat vagy bukhat, magyar-e az OTP első embere. Nos, ezt a status quo-t az utóbbi több mint három évtizedben nem fenyegette veszély, 1992 óta ugyanis Csányi a bank elnök-vezérigazgatója. S bár márciusban már a 71. életévét töltheti be – azaz bőven a nyugdíjkorhatár felett jár –, egyelőre e téren nem várható változás.
Ráadásul a cikkünk elején említett portfólió-átrendeződés következtében sem változott az OTP-részvények nemzeti színezete. Ami persze amúgy is csak akkor számítana, ha nem mondvacsinált, hanem valós tényezők, vagyis a tulajdoni hányadok alapján dőlne el, a hazai bankok legalább ötven százalékban hazai tulajdonban vannak-e.
Ha ugyanis ez utóbbi lenne a zsinórmérték, akkor az OTP jelentősen leronthatná az arányokat. A legfrissebb, a Budapesti Értéktőzsde honlapján nyilvánosan elérhető 2023. szeptember 30-ai állapot szerint ugyanis a bankrészvények több mint fele, 53,67 százaléka volt külföldi intézmények, társaságok tulajdonában, 0,35 százaléka pedig külföldi magánszemélyeknél.
Márpedig, ha ezzel súlyozzuk a bankszektor tőkehelyzetét, akkor nem teljesül Orbán elvárása. De a mérlegfőösszeg alapján sem, az MNB legutóbbi, 2022-es Aranykönyvében szereplő adatok alapján ugyanis számításaink szerint kevesebb mint 38 százalékos arány jön ki – még úgy is, hogy megengedőek voltunk és a listázott 31 szereplőből nemcsak a 22 hitelintézetet vettük számításba, hanem az állami garanciaintézményeket és a jegybanki tulajdonban lévő Központi Elszámolóház és Értéktár Zrt.-t (Keler).
Maradt tehát a kézenfekvő magyarázat, akinek magyar a vezére, az magyar, függetlenül attól, hogy részvényei az utolsó darabig külföldi kézben vannak.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
