A közbeszerzések bajnokai megint nagyot kaszáltak. A héten közzétett éves beszámolóik szerint többen az úgynevezett szabadpiacon is jól teljesítettek, vagyis nem feltétlenül az állami tenderek adták a bevétel – és persze a busás haszon – jelentős részét. A legkisebb állami kapcsolatot a Market mutatta be, állítása szerint csupán 20 százaléknyi bevétel jött onnan. Ezzel szemben például az egyik fontos játékos, a Magyar Építő Zrt. adataiból egyértelmű, hogy szinte csak a körön belül és az államtól van forgalma, a „rendes” piacról nem áramlanak be a forintok. (Van egy fontos hiányzó a listából, ez a Bayer Construct Zrt., Balázs Attila cégének beszámolója nem került fel határidőre az állami e-beszamolo.im.gov.hu portálra - a szerk.)
A top 10 NER-hez köthető építőipari vállalkozás összesen mintegy 1000 milliárd forint bevételt, 110 milliárd forint adózott eredményt ért el és közel 70 milliárd forint osztalékot szavazott meg magának. Ezek az összegek a bevételnél egyes esetekben akár 20-40, az adózott nyereségnél pedig 10-20 százalékos emelkedést hoztak. Az osztalékfizetési politika a csoporton belül eléggé eltérő volt, de nagyjából azonos arányokat mutat, mint a 2020-as évre vonatkozóan.
Az ágazat túlnyomó többségében, főleg a kis- és középvállalkozásoknál manapság szinte alig van nyereség. Az egyik jelentősebb, de nem a belső körökhöz tartozó kivitelező cég vezetője szerint a felhalmozódott terhek (energiadrágulás, felszökött fizetések, anyaghiány vagy az anyagárak kiugró emelkedése) csak keveseknél engednek profitot.
Ehhez képest a NER-es vállalatok szépen muzsikálnak, profitrátájuk jellemzően 8-13 százalék között mozgott. Az effektív adókulcsuk (a fizetendő adó és az adózás előtti eredmény hányadosa) többnyire a 8-11 százalékos sávban volt, de például a felcsúti milliárdos veje által irányított Homlok Építő Zrt.-nél ez mindössze 6 százalékot tett ki. Ennél csak a Mészáros-gyerekekhez tartozó Fejér-B.Á.L.-é alacsonyabb, a 4 százalék szinte eltörpül a többi versenyzőé mellett.
Osztalékfronton az a helyzet, hogy az állami megrendelésekben dúskáló cégek általában a tiszta nyereségük 40-50 százalékát vehetik fel. De például Mészáros Lőrinc ZÁÉV-jénél nem vicceltek és öt millió forint híján az egész profitot, 12,2 milliárd forintot kivettek a cégből. Orbán Viktor kedvencénél, a Garancsi István többségi tulajdonlásával működő Market Építő Zrt.-nél sem voltak szűkmarkúak, nem remegett meg a kezük és a tiszta nyereség kétharmadát, 27 milliárd forintot utaztattak ki a vállalatból.
Érdekes, hogy a Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert, továbbá barátait yachtoztató Szijj László, a Duna Aszfalt Zrt. és ezen keresztül több más építőipari cég főtulajdonosa szokatlanul szerény volt: a 20 milliárd forintos adózott eredményből megelégedett 5 milliárd forintnyi osztalékkal. Szijj személye azért is kiemelkedő, mert nemrégen ő szakította az idei legnagyobb bizniszt: a 35 évre szóló autópályaépítési és -üzemeltetési koncessziót, karöltve természetesen a felcsúti multimilliárdossal. Ez pedig garantálja, hogy a következő években is biztosan tagja lesz a kiemelkedő számokat produkáló kiválasztottaknak.
Nem lehet rossz dolog a kormánnyal ritkán vitatkozó építőipari cégeknél dolgozni. Világosan kitűnik ez az éves jelentésekben kimutatott, egy főre jutó átlagos bérekből is. Már tavalyelőtt is jellemző volt az 500-600 ezer forintos havi bruttó átlagbér. Tavaly aztán tovább híztak a számok, a havi 500 ezer és 1 millió forint között volt a bruttó bér, de inkább 650-800 ezer forint volt többségben. Mindegyiknél 10-15 százalékkal emelkedtek az egy főre jutó átlagfizetések az elmúlt évben 2020-hoz képest.
Bérbajnokok
Itt az első helyet Mészáros Lőrinc zászlóshajója, a ZÁÉV vitte el, ott 973 ezer forintot számoltunk a beszámoló alapján. Bár az idei adatok még nem ismertek, de kizárt, hogy a NER-es cégeknek ne kellett volna legalább további 8-10, esetleg 15 százalékkal növelniük a béreket, ha meg akarták tartani a jó munkaerőt. Kiváncsian várjuk majd az idei évre vonatkozó beszámolókat is.
A most közölt beszámolók szerint több helyütt nőtt az alkalmazottak száma, mind a fizikai, mind a szellemi kategóriában. A mértékek eltérőek, de általában 5-10 százalék. A kiváló bevételi számok szerint immár van elegendő pénze a NER-es építőipari cégeknek arra, hogy a viszonylag nagy élőmunkaerőt igénylő projekteknél és a tervezésnél a magas fizetéssel magukhoz csábítsák a szakmunkásokat és a mérnököket is. Ezek fizetése még nem éri el a nyugat-európai szintet, de sokat javult.
A szóban forgó vállalatok mindegyike megemlítette ugyanakkor, hogy sokasodnak a kockázatok vagy fennmaradtak a feszültségek, miközben a gazdaság általános lassulása immár kézenfekvő. Ebből pedig például az következik, hogy kevesebb állami beruházás indul, többet elhalasztanak, így kevesebb falat jut nekik is. A kiegészítő mellékletekben kitértek arra is, hogy továbbra is nagy a bizonytalanság az ukrajnai háború miatt, akadoznak az ellátási láncok és a munkaerőhiány immár akut lett. Ezért jól nyomon követhető volt, hogy sokan a nyereség egy részét eredménytartalékba tették – gondolva a rosszabb időkre.
