Versenyképességi szempontból melyek a magyar kkv-k legnagyobb erősségei és gyengeségei?
A Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség (MGFÜ) 3-4 ezer vállalkozással áll rendszeres kapcsolatban, amelyekre jó rálátásunk van a tanácsadásaink, rendezvényeink kapcsán.
Fotó: Klasszis Média / Dala Gábor
Kezdjük a pozitívumokkal! Első helyen mindenképp a szakmai tudást emelném ki. Ha egy magyar kkv kap egy feladatot, azt nagyon nagy valószínűséggel, tűzön-vízen át is meg fogja tudni oldani
Szintén előnyt biztosít a hazai kkv-k számára a logisztikai infrastruktúra. Magyarországnak nagyon jó a közúti lefedettsége, így egy hazai középvállalat számára ma már nem jelent igazi akadályt, hogy Tier 1-es beszállítóvá váljon vagy exportáljon – mondta el a laptársunknak, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankárnak adott interjúban Fehérváry Tamás, a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség (MGFÜ) vezérigazgatója.
A legnagyobb lemaradás a munkaerő hatékonyságában van. A magyar munkaóra-alapú termelékenység az Európai Unió átlagának 68 százaléka, ami az uniós mezőny alsó negyedébe helyez minket, a régióban pedig a középmezőnyhöz elegendő. Emellett a munkaerőpiaci tartalékunk is alacsony, 6,4 százalék, amivel az uniós rangsorban hátulról az ötödik helyen állunk.
Vagyis a vállalkozásoknak egyszerre kell növelniük a hatékonyságukat és csökkenteniük a munkaerőigényüket. Erre a digitalizáció és az automatizáció jelenti a megoldást.
A digitalizációban is komoly lemaradás látszik?
Igen. A magyar kkv-k az Európai Unió utolsó negyedében vannak a munkavállalóik digitális képzésében.
Míg a nagyvállalatok több mint 70 százaléka fejleszti a náluk dolgozók digitális készségeit, addig a középvállalatoknál ez 30-40 százalék közötti, a kisvállalatoknál pedig mindössze 15 százalék körül van.
Pedig ez ma már versenyképességi kérdés. Nem véletlenül indulnak olyan programok és érhetők el olyan uniós források, amelyek kifejezetten a digitális fejlesztésekre és munkaerőképzésre fókuszálnak.
Mit gondol a kamattámogatott hitelek szerepéről, hogyan módosulhatnak ezek a Tisza Párt kormányzása alatt?
Azt gondolom, hogy mivel a permanens válságok korát éljük, felértékelődhetnek az ágazatspecifikus, egyes iparágakra fókuszáló támogatási programok. Ezek segíthetnek egy új vevőkör megtalálásában, új kapacitások vagy piacok kiépítésében, esetleg megtartásában.
Fotó: Klasszis Média / Dala Gábor
A feladat azonban egyáltalán nem lesz egyszerű. Az európai cégek ugyanis – és ez nem csak magyar sajátosság – két-két és félszer drágábban szerzik be az energiát, mint az amerikai vagy a kínai versenytársaik. A vállalatoknak a korábban említett területek mellett az energiahatékonyságuk javításába is invesztálniuk kell.
Mégis mi lehet az a vállalatok számára is kigazdálkodható kamatszint, amely mellett már nem lesz szükség ekkora mértékben a támogatott hitelekre, állami garanciatermékekre?
Ha megnézzük, hogy Európában egy átlagos vállalkozás milyen kamatok mellett adósodik el, akkor is ezt a 2-3-4 százalékos szintet látjuk. Az eddigi hazai kamattámogatott hitelek szerintem reálisan körberajzolják, hogy mi az a kamatszint, amely mellett egy kkv a nyereségessége megőrzése mellett finanszírozást vesz fel.
Az európai uniós támogatási programokban 0 százalékos hitelek is elérhetők, ezeknek a döntő többsége szintén kamattámogatott konstrukció. Ez nem magyar sajátosság, hanem annak az igénynek a lecsapódása, hogy olyan projekteket kell olcsó forráshoz juttatni, amelyeknek a belső megtérülése támogatás nélkül is értelmezhető. A hitel ebből a szempontból jó megoldásnak tűnik, hiszen az a termék, amely egy banki átvilágításon átmegy, mégiscsak üzleti megalapozottsággal bír.
Emiatt sok kritika érte az elmúlt évtized vissza nem térítendő támogatási konstrukcióit, mert az volt a feltételezés, hogy olyan cégek projektjei is megvalósulhattak, amelyek gazdaságilag nem a legjobbak, nem a legéletképesebbek voltak.
Amin érdemes lehet elgondolkodni, hogy sokszor az az ember érzése, hogy olyan cégek kapnak támogatást, amelyek e nélkül is meg tudnák oldani a fejlesztéseiket. Egy olyan kockázatkezelési struktúrát kellene kialakítani, amelyben a banki módszerekkel nem finanszírozható vállalkozások megsegítése a cél, akár hitelekkel, akár vissza nem térítendő támogatásokkal.
Középtávon nyilván az lenne az optimális, hogy a banki módszerekkel finanszírozható vállalkozásokat a piac tartsa fenn. Az állam pedig célzott támogatásokat adjon azoknak a cégeknek, amelyeket valamilyen ágazati sokkhatás ér.
A teljes interjúból kiderül, hogy az Orbán-rendszer alatt a magyar kormány és az Európai Unió vezetése között elmérgesedő viszony miatt beszűkültek-e az uniós pályázati lehetőségek a hazai kkv-k számra. Emellett a magyar cégek legnagyobb kihívásairól is olvashatnak.
