Gary Chapman házassági tanácsadó 1992-ben megjelent önsegítő könyvében mutatta be az öt szeretetnyelvet eredetileg a hosszú távú párkapcsolatok megtartásának elősegítésére; ezt ma már szinte mindenki ismeri, gyakorlatilag a konyhapszichológia közkincsének számít az egyébként egyáltalán nem haszontalan elmélet. Chapman kategóriát később ő maga Paul White pszichológussal együtt munkahelyi használatra adaptálta, és "a munkahelyi elismerés nyelvei" néven ismertette. Hogy a Pete Lien & Sons 400 bányásza és ásványfeldolgozója hogyan ismerkedett meg az elmélettel, az megint egy érdekes történet.
Amikor a vállalat fejlesztési vezetője, Sam Brannan 2016-ban házassági problémákkal küzdött, kitöltött egy kvízt, amely azt hozta ki, hogy az ő szeretetnyelve a szívesség, vagyis a szívességtől érzi úgy, hogy őt megbecsülik, és amint kiderült, a férjéé a minőségi idő. Az eredmények hasznosítása a családi béke új korszakát eredményezte náluk, bár ehhez meg kellett győznie a férjét, hogy a felmérés több mint "Cosmo-kvíz". Később Brannan asszonyhoz eljutott a munkahelyek és vállalkozások számára kifejlesztett szeretetnyelv-elmélet is, ez a felfedezés pedig ahhoz vezetett, hogy a pszichológus Dr. White-ot is meghívja vállalatuk központjába.
"Először persze kezdődött a szemforgatás" - mondta a 48 éves Tucker Green, az üzem egyik alkalmazottja, aki az elismerést többek között „megerősítő szavak” formájában szereti kapni.
"Mi egy bányászati üzem vagyunk, és az érzelgős-kedveskedő dolgok világa nem annyira a férfiak kedvenc terepe. De ez megváltozott, és az egész a munkánk részévé vált. Mostanra hiszek az elméletben."
Nem nagy meglepetés persze, hogy a bányászati vállalat alkalmazottai szerint az eredetileg a házasságban (elvileg) alkalmazott szeretetnyelv annyira a munka területe, mint amennyire a körömpörkölt a királyi vacsora része. Nem volt ez másként hosszú éveken át az iparban dolgozó vezetők számára: úgy vélték, hogy a dicséret és az ingyen kávé, mint az elismerés része tömény badarság valahonnan a New Age gyanús eszmei köréből kéretlenül beszivárogva, vagy a jóga idétlen betüremkedése a jól szabályozott életükbe.
Végre kiderült: nem csak a pénz a motiváció, vagy pontosabban a pénz nem elég
Az elmúlt évtizedekben azonban a munkáltatók megtanulták, hogy a fizetést más motivációs forrásokkal kell kiegészíteniük, különösen akkor, ha a dolgozóknak hosszú órákat kell a munkahelyen tölteniük, és különösen fontos ez munkaerőhiány idején. Kiderült, a munkavállalók azt szeretnék érezni, hogy főnökeik és kollégáik kedvelik őket. A munkáltatók pedig felismerték, hogy a megbecsülés előnyei számukra is sokrétűek: alacsonyabb a fluktuáció, kevesebb a hiányzás, sőt, még a munkahelyi balesetek száma is csökken. Érdekes, hogy az Office Team munkaerő-kölcsönző cég szerint egy 2017-es felmérésben a munkavállalók kétharmada azt mondta, hogy valószínűleg elhagyná a munkahelyét a megbecsülés hiánya miatt.
Az elismerés nem fizet lakbért, de a késői műszakokat könnyebben elviselhetővé teheti.
"Amikor annak idején elkezdtem dolgozni, a fizetés számított az elismerés egyetlen formájának " - mondta Chris Brennan, az Insperity humánerőforrás-cég teljesítményspecialistája, aki közel két évtizedet töltött a HR-ben. Brennan úgy véli, a munkaadók ma már tudják, hogy a dicséretnek milyen pénzügyi előnyei vannak:
"Jól kell bánni az emberekkel ahhoz, hogy többet akarjanak tenni a szervezetért".
Az elismerésnek ma már számos formája van "A hónap dolgozója" plakett (és a hozzá tartozó ingyenes parkolóhelyek), az ünnepi csokoládék, ingyenebéd és alkalmi kedvezmények széles palettája létezik már egyes munkahelyeken. A Covid kétségtelenül megnehezítette az elismerés egyértelmű formáit a home-office hosszú távú elterjedésével.
A szociálpszichológusok is megmondták
A szociálpszichológusok a munkahelyi megbecsülés iránti igényt részben az úgynevezett önmeghatározás-elméletnek tulajdonítják, amely szerint az embereknek nemcsak külső motivációs forrásokra, például pénzre van szükségük, hanem olyan "belső" forrásokra is, amelyek belülről fakadnak, például örömre és önbizalomra, ezeknek pedig a vezetők dicsérete lendületet adhat.
A dicséret azonban nem egyenletesen oszlik meg a különböző munkavállalói demográfiai csoportok között.
Egy 2020-ban közzétett, a teljesítményértékelésekről szóló stanfordi tanulmány szerint a férfiak nagyobb valószínűséggel kaptak olyan jellemzéseket, amelyben „kiemelkedőnek” „zseniálisnak”, „korszakalkotónak” nevezték őket. Emellett nagyobb valószínűséggel ábrázolták őket "ideális munkavállalóként", akik a szakmai feladatokat a személyes életükkel szemben előnyben részesítik.
Anne Genduso, karrier coach, nők tucatjainak ad tanácsot, akik úgy érzik, hogy alulértékeltek az irodában. Ügyfelei közül sokan úgy találják, hogy főnökeik dicsérete a munkahelyi győzelmeikkel hivalkodó férfi kollégákra vonatkozik első sorban.
Genduso szerint a plaketteknél, pizzapartiknál többet számít az, ha egy munkahely tiszteletben tartja a munka és a magánélet közötti határokat.
Néhány coach, köztük Genduso asszony, abban bíznak, hogy a világjárvány okozta változások következtében megváltoztak az elismerés elfogadott formái, és a vezetők rájöttek arra, hogy a nyilvános jutalmazások mellett (amelyek másokat gyakran kellemetlenül érintenek), ugyanannyira fontosak a négyszemközti beszélgetések és a személyes megerősítés. Remélik továbbá, hogy beépült a vállalati kultúrába az, hogy egy beszélgetés azzal kezdődik, hogy meghallgatják a dolgozók perspektíváját, sőt, meg is kérdezik tőlük, nekik mi a munkahelyi elismerés-nyelvük? Mitől éreznék jobban magukat? Éppen úgy, ahogy Gary Chapman képzelte.
