<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
13p

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!



			
		
		


		
		

"A sportközvetítések piaca fordulóponthoz érkezett. A streamingszolgáltatókat már nem kiegészítőknek tartják a tradicionális tévézés mellett, hanem a meccsnézési élmény teljesjogú részesei lettek". Ha nem is hadüzenet ez, de egyértelműen jelzi, hogy a DAZN, a világ egyik legnagyobb sportstreaming-szolgáltatója miként látja a közvetítési piac jövőjét.

„A Twitch és a DAZN csak a kezdet” – ígéri az olasz Festival del Futuro. „Az alapvető változás elodázható, de elkerülhetetlen” – írja a The Athletic. „A streamingháború újabb nagy csatája a sportjogokért tör ki” – így a The Ringer. „Lehet, hogy az élő sportközvetítések alakítják át a streamingháborút? – kérdezi a Forbes.

Hogy a felderítési szakaszon már túlhaladt az ütközet, azt mutatja, hogy tavasszal a DAZN saját pályáján verte meg a Sky Sportot az olaszországi futballközvetítési jogokért folytatott tárgyaláson, elhappolva a Serie A csomagját. A DAZN a 2021–24 közötti periódusra 2,5 milliárd eurót tett le az asztalra, s ezért megkapta a fordulók tíz mérkőzéséből hétnek az exkluzív jogait. A DAZN-nak stratégiai partnerként a TIM telekomcég segít be. A rivális Sky "csak" 2,25 milliárd eurót ajánlott.

Az olasz közvetítési jogokért küzd  az új- és a régi médiaAz olasz közvetítési jogokért küzd az új- és a régi média

A két társaság eddig is közvetítő partner volt, ám a Sky volt a domináns, a döntés következtében az inga most a DAZN felé leng ki. A Sky bíróságon támadta meg a döntést, mely a klubok akaratával esett egybe: a Reuters értesülései szerint a húsz élvonalbeli olasz klubból tizenhat a DAZN ajánlatát támogatta.

A DAZN a német nyelvű piacon sem áll rosszul – idényenként 106 exkluzív meccset „harapott” a német–svájci–osztrák közvetítéscsomagból, bár a Sky tartja pozícióit (200 mérkőzés/idény). Az angol Premier League jogai viszont változatlan feltételekkel, új árverés nélkül maradtak a Sky Sports, BT Sport, Amazon Prime Video, BBC Sport kvartettnél a 2022–25 közti periódusra. Ennél jobbat – de legalábbis biztosabbat – a koronavírus-járvány tépázta, a Szuperliga-fiaskó által felbolygatott, készpénzre áhítozó piacon nem remélhettek a szereplők. A BT Sport – mint ahogy arról írtunk is – azonban kifelé kacsingat a sportpiacról, árulja sportközvetítési üzletágát, s a potenciális vevők között emlegetik a DAZN, Amazon, Discovery, Disney, ITV kvintettet.

AZ UTOLSÓ BÁSTYA

„A sportok tulajdonképpen az utolsó bástyáit jelentik a lineáris televíziózás modelljének” – idézi a The Ringer a Bloomberg médiaelemzőjét, Geetha Ranganathant, és hozzá hasonlóan gondolkodik a Frost & Sullivan elemzője, Dan Rayburn.

„Ha a tévé nem adna sportot, akkor már sokkal több ember mondott volna le a tévézésről” – állítja.

A modern sport 19. század végén elindult diadalútja mindig a tömegekre, s a tömeg rajongására támaszkodott. Az 1900-as évek legelején a „sportos” budapesti kávézók nemcsak lapjaik széles kínálatával csábították a drukkereket, hanem azzal is, hogy közölték hirdetőtábláikon a mérkőzések friss eredményeit. A szárnyait bontogató rádiónak, majd a televíziónak kapóra jött a „sportkontent”, de évtizedek fejlődése és a sportspecialista kábeltévé-csatornák megjelenése kellett ahhoz, hogy létrejöjjön a mai állapot: a sportvilágot elsősorban a tévés közvetítési jogok értékesítéséből származó pénz hajtja előre.

A közvetítési jogokért beérkező pénz fújta lufi azonban ha nem is kipukkadni, de leereszteni látszik: a növekedés megállt. A Premier League az állandóságra és a biztonságra szavazott a jelenlegi megállapodás meghosszabbításával (amely már visszalépést jelent a csúcsidőszakhoz képest), a német Bundesliga és Bundesliga 2. helyi jogaiért négy évre adott 4.64 milliárd euró stabilitást ad, de enyhe visszaesést mutat.

A francia Ligue 1 a magát túlígérő Mediapro összeomlása után a pénzügyi szakadék szélén billeg, a Canal+ ugyan megállapodott a sarokba szorult ligával, de a jogdíjbevétel a felére esett vissza, a nyártól pedig rendezetlen a közvetítési jogok helyzete. A DAZN által elvitt olaszországi jogokért kifizetett összeg is csökkent, a 2018–2021-es megállapodás idényenként 973 millió eurót hozott a konyhára, az új „csak” 840 milliót, bár ez az összeg még valamelyest emelkedhet a társközvetítési megállapodás (fordulónként három mérkőzés) függvényében.

A topligáknak sorra meg kell állapodniuk külföldi partnereikkel is, egy olyan helyzetben, amelyben szinte minden szolgáltató visszafogja költéseit. Márpedig a futballközvetítési jogok drága luxusterméknek számítanak. A topligák persze kelendőek: erre jó példa a spanyol La Liga és a Disney által a napokban megkötött, az Egyesült Államokbeli közvetítési jogokra vonatkozó, 1,4 milliárd amerikai dollár értékű, nyolcéves szerződés. Várhatóan a mérkőzések nagy részét az ESPN+-on streameli a Disney.  Az európai piacok trendjével ellentétben ez egy, a korábbinál 40 százalékkal magasabb értékű megállapodás, arra utalhat, hogy az észak-amerikai piacon még van növekedési lehetőség, hasonlóképpen Ázsiához. Az új szerződés a katari székhelyű, elérés és nézettség szempontjából a várakozásoktól elmaradó beIN Sportsot „pöckölte ki” az amerikai La Liga-jogokból.

Az over-the-top (OTT) szolgáltatók betették a lábukat az ajtón, és térnyerésük folyamatos, nemcsak a futballban, hanem az egyesült államokbeli nagy profi sportligákban is. A DAZN, az ESPN+, az Amazon Prime, az újonnan indult Paramount+ és a Peacock mind a sportpiac fölött „köröz”.

„Kevés olyan élő esemény van, amely miatt a közönség odaül a képernyő elé, a sport pont ilyen. Épp azért került annyira fókuszba a streaming, mert így közvetlen kapcsolat létesíthető a fogyasztóval. Képtelenség figyelmen kívül hagyni a digitális szolgáltatások előretörését (…) Jogtulajdonosként mindenképpen figyelnem kell a streaminglehetőségeket. Nagyon leegyszerűsítve: ha van egy globális, százmilliós szurkolói bázis, akkor mérkőzésenként egy fontot kérve is százmilliót rakunk zsebre. Persze vannak kihívások: a mérkőzések egyidejű közvetítése megfelelő és megbízható színvonalon például ilyen, hiszen az infrastruktúra még nem elég erőteljes. Sok meccset már 4K-ban és HDR-ben adnak, előbb-utóbb jön a 8K, ezt mind nagyobb sávszélességet igényel. De a streamingplatformok irányába megy a mozgás. Lehet, hogy egy-két közvetítésijog-értékesítési ciklust ki kell várni, de mind a liga, mind a klubok megtehetik a lépéseket efelé. Erre tartunk” – magyarázta a The Athleticnek Paolo Pescatore média- és telekomelemző.

SAJÁT KEZÜKBE VENNÉK

A közvetítési jogokat eladásra kínáló nagy sportszervezetek dönthetnek úgy is, hogy saját platformokat hoznak létre vagy társulnak egy szolgáltatóval ennek érdekében. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) már üzemeltet OTT-szolgáltatást: az Olympic Channel élő közvetítéseket, „fly on the wall” jellegű sportdokumentumfilm-sorozatokat, sportfilmeket, exkluzív tartalmakat kínál, ráadásul „rajta ül” az olimpiai játékok gigantikus archívumán, amelyből újabb és újabb kontent készülhet. Az Olympic Channel – melyet indulásánál a Bridgestone és a Toyota szponzorált – hét évre 443 millió eurós büdzsével rajtolt el. Indulása óta, a 2016–2020-as ciklusban az Olympic Channel mintegy 5400 élő közvetítést és 76 exkluzív sorozatot vitt a nézők elé. A tartalmak ingyenesek. Az Olympic Channel a nemzeti olimpiai bizottságokkal karöltve bizonyos piacokon lokalizált tartalmakat is kínál.

A Bernie Ecclestone irányítása alatt a fiatalabb generációk megszólításától, a minőségi internetes jelenléttől, közösségi médiától és újításoktól valósággal irtózó Formula–1 új, amerikai tulajdonosi körével teljes fordulatot hajtott végre. Ennek jele az F1 TV létrehozása: ez a „száguldó cirkusz” saját OTT-szolgáltatása. A kétlépcsős, fizetős szolgáltatás mindent a rajongók elé tár: élő streamek a versenyekről extra tartalmakkal, visszanézési lehetőséggel, a társult versenysorozatok futamai, live timing-szolgáltatás, elemzések, show-k, összefoglalók, no meg dokumentumfilmek és archívum. Az F1 TV jelenleg évi 26.99, az F1 TV Pro 64.99 euróba kerül – a nyújtott szolgáltatáscsomag a plusz tartalmak miatt egy fanatikus F1-rajongónak minden bizonnyal vonzóbb, mint bármelyik televíziós ajánlat.

Folyamatos keringő

Ha a sportrajongókat kérdezik, alighanem azt mondják, a különböző közvetítési jogok keringője és a fragmentálódás a legőrjítőbb dolgok közé tartozik. Vegyünk egy magyarországi példát. Ha egy megszállott sportrajongó „minden fontosat” követni akarna, a következő csatornákhoz kellene hozzáférnie – a teljesség igénye nélkül. S még ehhez csapódnak hozzá – ha a néző további extra tartalmakat szeretne vagy nem elégíti ki igényeit a választék – az OTT-előfizetések is.

M4 Sport (és időnként a köztévé más csatornái): magyar futballmérkőzések (klub és válogatott), nagy válogatott labdarúgótornák, labdarúgó Bajnokok Ligája, olimpia, Formula–1.
Arena4: NFL, NHL, német futball (a nyártól), MotoGP.
DigiSport: angol futball, olasz futball, francia futball, labdarúgó Európa-liga, tenisz.
Eurosport: olimpia, országúti kerékpár, tenisz, téli sportok.
Spíler: angol futball, spanyol futball, labdarúgó Bajnokok Ligája.
SportTv: német futball (a nyárig), kézilabda, NBA, MLB, MMA (UFC), darts,
nagy válogatott labdarúgótornák selejtezői.

Az észak-amerikai nagy profiligák (NFL, NBA, NHL, MLB) mind saját platformokkal vannak jelen a piacon, és egyre több labdarúgó-bajnokság is OTT-szolgáltatással kínálja tartalmait. A futball topklubjainak szintén megvan a saját csatornája, igaz, ezek jelen formájukban tényleg kizárólag saját fanatikus szurkolóiknak szolgáltatnak értékelhető műsort. A legnagyobb „sportmárkák” gyakran összeállnak nagy OTT-szolgáltatókkal is, így készül például az Amazon Prime Video All or Nothing című, sportkulisszák mögé betekintést engedő sorozata.

Bár pár éve úgy nézett ki, a nagy közösségimédia-platformok (Facebook, Twitter) is beszállhatnak a sportközvetítések piacára, egyelőre csak nagyon óvatosan teszik ezt, vagy inkább nemet mondanak. A Facebook tavaly tavasszal jelezte is: nem száll be az exkluzív közvetítési jogokért folytatott, méregdrága versenybe, inkább csapatokkal és ligákkal, esetleg a jogokat megvásárló társaságokkal tervez együttműködést. A részleges hátraarcnak a költségek mellett az is oka lehet, hogy e platformok közönsége nem feltétlenül néz hosszabb tartalmakat - egy sportközvetítés ilyen - rajtuk. Egy összefoglaló, vagy rövidebb tartalom sokkal jobban fogyasztható, terjeszthető. Túl nagy a belépési költség, korlátozott a célközönség, s az élő tartalmak hírhedten rosszul „állnak el”, újranézési potenciáljuk minimális.

KALÓZOK ÉS ZÁRÓDÓ PÉNZTÁRCÁK

Úgy tűnik, a sportközvetítési jogdíjbuborék elpattant, a jogokért fizetett összeg vagy az eddigi szinten marad, vagy lassan csökken - legalábbis egy ideig. A sporttelevíziók hadállásaikat védik: ha elkezdik elveszíteni a fontos közvetítési jogokat, nem nagyon tudják mással bizonyítani létjogosultságukat, tartalomszolgáltatásuk az élő sportesemények közvetítésén nyugszik. A streamingszolgáltatók pedig bele-beleharapnak a tortába.

Az egyik nagy kérdés, hogy meddig hajlandók kinyitni a pénztárcájukat a nézők? Mennyire fontos nekik a sporttartalom? A televíziókat és az OTT-szolgáltatókat egyaránt érintő probléma a kalózkodás; különösebben nagy idő- és energiabefektetés nélkül szinte minden eseményre lehet illegális streamet találni, igaz, változó minőségben és kockázatokat vállalva.

A kalózstreamek kergetése Tom és Jerry-játéknak tűnik. A 2020-ban közzétett Charting Global Sports Piracy tanulmány szerint a sportrajongók 51 százaléka néz illegális streameket (bár 89 százalékuk előfizetője tévécsatornának vagy OTT-platformnak), s csak 16 százalék válaszolta azt, hogy sosem nyúlt kalózmegoldásokhoz. A tanulmány tíz ország hatezer sportrajongójának megkérdezésén alapult. A szurkolók maguk is azt tartják, helytelen dolog kalózstreameket nézni, de 35 százalékuk így is hetente teszi ezt. A sportközvetítési jogokra csak 2020-ban globálisan 50 milliárd amerikai dollárt költő szolgáltatók meg minden eszközzel védik, védenék tulajdonukat. A közönség viszont kerülőutakon jár. Csak 2019 januárjában 362,7 millió látogatást regisztráltak a sportkalóz-oldalak.

Egyre többen néznek sportközvetítéseket streamingen (Forrás: Depositphotos)Egyre többen néznek sportközvetítéseket streamingen (Forrás: Depositphotos)

A drukkerek jobb, rugalmasabb, kedvezőbb árú csomagajánlatokat, tévén és okoseszközökön egyaránt fogyasztható tartalmakat várnának a szolgáltatóktól. A koronavírus-járvány nekik is „odacsapott”: rengetegen veszítették el munkájukat, kényszerülnek a személyes, illetve családi büdzsé megvágására. A sportszurkolók (már ha nem a kalózstreameket választják) fogcsikorgatva hozzászoktak ahhoz, hogy fizessenek a közvetítésekért, ám a piac fragmentálódása, az OTT-szolgáltatók belépése, saját büdzséjük esetleges csökkenése arra terelheti őket, hogy elkezdjenek válogatni szolgáltatók, tartalmak között.

Ha a sportközvetítések piacán egyre több és több jogot vesznek meg az OTT-szolgáltatók, akkor az lehet, még több „cable-cuttinghoz”, azaz a tévés előfizetések visszamondásához vezet, hiszen egy olyan tartalom vándorol el, amely szenvedélyes közönséget ültet még mindig, hétről hétre a televíziók elé.

 „Két fő fenyegetést látok a sportjogdíjakra, mindkettő lefelé nyomja őket. Az egyik az elképesztően kompetitív környezet a digitális térben – mindenki a fogyasztó figyelméért harcol és reméli, hogy eljut a pénztárcájáig is. A másik a tévé és OTT-szolgáltatók közötti pénzügyi rés. A Spotifyhoz és a Netflixhez hasonló OTT-szolgáltatók újradefiniálták az ár-érték arányt, és azt, hogy a modern fogyasztó mit vár a pénzéért. A sportnak egy új realitáshoz kell hozzászoknia: lehet, hogy már nem tudják lefölözni a fogyasztó szabadon felhasználható pénzének jó részét, s pláne igaz ez a fiatalokra. Új, vonzóbb ajánlatokkal kell megszólítani a fiatal közönséget. Közben reménykedni, hogy hosszú távon ez a modell hasonlóan jövedelmező lesz, mint az, amely óriási fejlődést és bevételnövekedést tett lehetővé” – mondta a SportsPro Mediának a sport- és médiaszakértő Yannick Ramcke.

Azt nem tudni, a közönség meddig és hányszor hajlandó kinyitni a pénztárcáját. A tűréshatár nem lehet nagyon messze, ezt bizonyítja, hogy a szurkolók az elmúlt hónapokban különböző sportágakban több bojkottot is szerveztek a fizetős tartalmak ellen – a legnagyobb nyilvánosságot kapott esetben az angol Premier League visszatáncolt a pay-per-view modell erőltetésétől. A drukkereknél az verte ki a biztosítékot, hogy közel 15 fontot kértek tőlük a tévécsatornákon nem adott mérkőzések közvetítéséért. A tévés piacon látható fragmentálódás az OTT-szolgáltatókkal csak erősebb lesz – a sportjogok túl drágák ahhoz, hogy túlzott tartalomkoncentráció jöjjön létre.

Ahogy Borsány-Gyenes András, a német futball exkluzív jogait nemrég megszerző Network4 vezetője fogalmazott lapunknak tavaly, az online tartalom fogyasztása dinamikusan nő, egyelőre a tévécsatornák és online szolgáltatók jobbára együtt építik a piacot. De a tévékkel folytatott versengés várhatóan kiélesedik, ha a teljes elérés közelébe jutnak az online tartalomszolgáltatók.

A közönség közben minden bizonnyal egyre „válogatósabb” lesz, s nem mindenre mond igent, mert ezt nem engedik meg lehetőségei. S ha kiéleződik a verseny – erre haladunk –, a tévétársaságok–OTT-szolgáltatók „meccs” vesztese előtt zárva maradnak a pénztárcák.

 

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.